Minden tisztes igyekezet ellenére megítélésem szerint gyengén sikerült, erőtlen előadást láttam, csupán két-három pillanatban szikrázott fel benne a valódi Csehov. Nagy falatnak tűnt ez ennek a társulatnak, nem igazán lehetett rendesen kiosztani...Kár.
2012. február 8., szerda
Csehov: Cseresznyéskert Szabadkai Magyar Színház, Bérczes
Minden tisztes igyekezet ellenére megítélésem szerint gyengén sikerült, erőtlen előadást láttam, csupán két-három pillanatban szikrázott fel benne a valódi Csehov. Nagy falatnak tűnt ez ennek a társulatnak, nem igazán lehetett rendesen kiosztani...Kár.
2012. február 5., vasárnap
2012. február 4., szombat
Külföldi filmkurzus 39 Rickman: Téli vendég (1997)
Egy valódi kis gyöngyszem a kilencvenes évekből. Skót tengerparti kisváros, tompa téli fények és éles emberi találkozások, négy nemzedék szembenézése élet s halál nagy kérdéseivel, stílusosan, csodás színészekkel, jó arányérzékkel, gyönyörű képekben, sok emberséggel elmesélve. Szívmelengető, nagyon szerethető, kötelező.
Külföldi filmkurzus 38. Hooper: The Texas Chainsaw Massacre (1974)
2012. február 3., péntek
2012. január 30., hétfő
Külföldi filmkurzus 37. Polanski: Az öldöklés istene (2011)
2012. január 29., vasárnap
Véletlennapló 108.
Piróval a kutyák tekintetének irányíthatóságáról beszélünk, pár perccel később kinyitom az újságot, az egyik cikk a kutyák tekintetének vizsgálatáról szól.
2012. január 27., péntek
2012. január 25., szerda
Boito: Mefistofele Magyar Állami Operaház, Kovalik
A tehetség mindig kiköveteli a helyét... Kovalik valódi "látványoperát" rendezett Boito széteső cselekményű, zeneileg nem túl fajsúlyos művéből. Operaházban szokatlan, fordított helyzet: a zenét könnyű befogadni, a látványért meg kell küzdeni. Itt aztán nincs lefúrt lábú éneklés, minden és mindenki folyamatosan mozog, mint egy revüben, ám a harmadik felvonás pár esetlenségétől eltekintve szervezetten, jól koreografáltan, fegyelmezetten. A Wagner szerepét alakító énekestől eltekintve a szólisták, főleg Bretz Gábor, kiválóak. Korszerű, invenciózus, gondolatgazdag előadás.
2012. január 22., vasárnap
Magyar filmkurzus 75. Sipos: Kaland (2011)
Szuhovo-Kobilin: Tarelkin halála Örkény, Mácsai
Ismét egy remekbe szabott, ötcsillagos színházi este az Örkényben, ami nálam már átvette a Katonától a "Budapest legjobb művész színháza" címet. Mácsai és csapata a míves szórakoztatás és a társadalomkritikus színház határán egyensúlyoz félelmetes magabiztossággal, sorra produkálva a jobbnál jobb előadásokat. Bravó!
2012. január 21., szombat
Külföldi filmkurzus 36. Szokurov: Faust (2010)
Ritkán osztogatom ezt a jelzőt, de szerintem ez egy zseniális film. Szokurov atmoszféra és korszakteremtő tehetsége páratlan, ezt a 140 percet valóban a nyomasztó, mocskos, büdös középkorban töltöttem. Minden beállítás egy Brueghel kép, minden jelenet egy filozófiai tézis. Együtt töprengtem a címszereplővel az emberi lélek titkán, együtt éltem meg vele a vágyat, a szerelmet, a múlandóságot, a kiszolgáltatottságot. Remekmű, na. (Köszönet a Cirkónak, hogy ilyesmit egyáltalán még látni lehet nálunk a vizuális szemét tengerében.)
Véletlennapló 107.
1. A FSZEK-ben felfedezem Király Jenő új, sokkötetes könyvét. Másnap az Astoriánál szembe jön velem a szerző a mozgólépcsőn.
2. Pár napja Molnár V.-nél Szent Sebestyénről olvasok, kikészítem olvasásra Mishima könyvét, amelynek a címlapján a vértanú szerepel, erről eszembe jut, hogy meg kéne nézni Kurosawá-tól A vihar kapujában-t. Ma Szokurov Faust filmjében elhangzik a vértanú szent neve, délután kapok egy emailt, aminek az írója utal a klasszikus Kurosawa filmre.
2. Pár napja Molnár V.-nél Szent Sebestyénről olvasok, kikészítem olvasásra Mishima könyvét, amelynek a címlapján a vértanú szerepel, erről eszembe jut, hogy meg kéne nézni Kurosawá-tól A vihar kapujában-t. Ma Szokurov Faust filmjében elhangzik a vértanú szent neve, délután kapok egy emailt, aminek az írója utal a klasszikus Kurosawa filmre.
2012. január 15., vasárnap
Olvasónapló 17.
Külföldi filmkurzus 35. Guy Ritchie: Sherlock Holmes 2. Árnyjáték (2011)
2012. január 14., szombat
Olvasónapló 16.
Magyar filmkurzus 74. Erdélyi: Előre! (2002)
Erdélyi sajnos nem döntötte el, hogy a gyermekek, vagy a felnőttek története érdekli-e jobban, így könnyednek induló, ám lassan elkomoruló filmje szerintem felemásra sikeredett. A korfestés, a díszletek és a jelmezek viszont kiválóak, a színészek többsége is jól játszik, talán a két kisfiú halványabb a profik mellett.
2012. január 8., vasárnap
Magyar filmkurzus 73. Kocsis: Pál Adrienn (2010)
Felemás érzésekkel néztem végig ezt a hosszúra nyúlt filmet. Mintha a posztmodern esztétika kötelező toposzait gyűjtötte volna össze illusztrálás céljából: a szubjektum hiányát, az emlékezet bizonytalanságát, töredezettségét, esetlegességét és relativitását, a függőségeket, a felnőni képtelenséget, a kommunikációs defektusokat, a letagadott halált, a magányt, a létezés kiüresedését mutatja be sokszor erős képekben, de kicsit tantétel szerűen. Ugyanakkor ismételten meg kellett élnem az érzelmi azonosulás lehetetlenségét, a rovargyűjteménynek tűnő szereplők viszolyogtató érdektelenségét, és helyenként az üresnek tűnő esztétizálás kínlódását, a modorosságot.
2012. január 7., szombat
Olvasónapló 15.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)








