Magyar filmkurzus 25. Fehér I: Gyalog a mennyországba (1959)

A borzalmas "vörös faroktól" eltekintve igencsak nézhető kis film az illúziók elvesztéséről, az ambíciók valósághoz igazításáról, szerelemről, párkapcsolati hepehupákról. Latinovits színészete itt még kissé kiforratlan, Törőcsik csodás, Básti, Krencsey profi.

Szent Balázs napja

Babits Mihály: Balázsolás (részlet)

Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek - de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel...

Magyar filmkurzus 24. Ranódy László Aranysárkány (1966)

Kosztolányi költői formában mutatja meg azt, amit Hamvas "a barbárság vertikális betörésének" nevez. Igénytelenség, erőszak, hazugság, árulás. És ekkor még csak a XX. század első harmadában jártunk...

Nemes Nagy Ágnes: Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

Véletlennapló 84.

Tegnap este édesanyám kezembe ad egy újságot egy Zacher Gáborról szóló cikkel. Késő este viszontlátom a jeles toxikológust egy beszélgetős portréműsorban a televízióban. A ma reggeli első telefonbeszélgetésemben a másik fél megemlíti Zacher nevét.

:-)

Háy János: Nehéz - Bárka Színház

Ennél is erősebb, remek előadás születhetett volna, ha a rendező Bérczes László jobban bízik Háy szövegének erejében, végig meg meri tartani a kvázi monodráma formát, és nem iktat be egy hosszadalmas, didaktikus jelenetfüzért a "gyerek" életének sorsdöntő napjáról. Úgy érzem az előadás pont ezzel a fél órával hosszabb a kelleténél, és komoly színvonalzuhanáson is átmegy. A toldalék nem illeszkedik szervesen a Mucsi Zoltán dominálta másfél órához, felesleges és zavaró, mint a nézőteret belengő dohányfüst. A kevesebb ezúttal több lett volna. Viszont át kell értékelnem a Mucsi Zoltánról alkotott véleményemet.