Magyar filmkurzus 30. Ranódy L. Légy jó mindhalálig (1960)

Meghatóan szép kis film Móricz regényéből, a Harry Potter elbújhat mellette.

Magyar filmkurzus 29. Ranódy L. Pacsirta (1963)

Gyönyörű film a léthazugságról, és a századforduló dzsentrivilágáról. Páger, Tolnai, Nagy Anna, Darvas, Bessenyei, Latinovits, csupa csodás színész.

Két lengyelül beszélő szegény román - Kamra

Sajnos nem először a Katonában: kiváló színészek vergődnek harmatgyenge darabban, az eredmény közepesnél gyengébb, sőt, ami talán még rosszabb, érdektelen előadás. Szokatlanul gusztustalan, de megbízhatóan trágár. És még fűtés sem volt. :-(

Az élet császárának a Ferenc körúton akadt dolga

Német vendégrokkant a Krúdy utcában

Magyar filmkurzus 28. Mihályfy S: Indul a bakterház (1980)

Ezt a filmet is vagy húsz éve kerülgetem, most vettem egy mély levegőt, és megnéztem. Valamikor biztos nagyon tetszett volna, most inkább kínosnak éreztem.

Olvasónapló 5.

Az orvosok később megállapították, hogy az idegláz kimerültség eredménye volt. Nem is lehet

csodálni: hiszen Mihály tizenöt évig egyfolytában megerőltette magát. Megerőltette magát,

hogy más legyen, mint amilyen, hogy sohasem a saját hajlandóságai szerint éljen, hanem úgy,

ahogy elvárják tőle. Utolsó és leghősiesebb megerőltetése házassága volt. Azután az utazási

izgalom és az a csodálatos megoldódási folyamat, amit az olasz táj idézett fel benne, és az,

hogy egész nászútján úgyszólván egyfolytában ivott, és sosem aludta ki magát, mind

elősegítették az összeomlást. És főképp ez: amíg az ember jár, nem veszi észre, hogy milyen

fáradt, csak akkor, amikor leül. Mihályon is csak attól kezdve hatalmasodott el tizenöt év

kumulálódott fáradtsága, hogy Terontolában akaratlanul, de nem szándéktalanul, a másik

vonatra szállt, a másik vonatra, ami Erzsitől egyre távolabbra vitte, a magány és önmaga felé.

Nyitott szemmel 8.

Két gyöngyszem a József Attila lakótelepen, egy óvoda falán. Papírcsákó, körjáték, hol vagytok már... Az óvodák helyén idősek klubjai, gyermekeink meg a képernyőt bámulják.

Magyar filmkurzus 27. Sándor Pál: Herkulesfürdői emlék (1976)

Akkortájt nagyon megragadott, mai szemmel nézve viszont furcsa öszvér ez a film: leginkább Sándor Pál stílus-és hangulatteremtő erejének köszönhetően élvezetes, a témaválasztás felett finoman szólva eljárt az idő. Ám van olyan érzésem, hogy a menekülő '19-es vörösök már anno is csupán ürügyül szolgáltak a szanatóriumi világ megteremtéséhez a rendezőnek.

Egy Hamvas gondolat

(...) "Az ember a szerelmet és a sexust összezavarja. Gyakran szerelemnek tart valamit, ami csak sexus, és azt hiszi, hogy kivétel nélkül minden szerelemnek sexusban kell végződnie. S az ember azt hiszi, hogy a lényeket végül is a sexus teremti. A lényeget a szerelem teremti, a sexus csak azt a ruhát adja hozzá, ami terhére van, s amit úgyis le kell vetni. Teremteni csak két psyché tud, és ez a szerelem, amely testi érintkezés nélkül teremt. Amikor a sexus elmerül, elfelejtődik, amikor a két psychét a másik iste ni lénye oly erővel árasztja el, amikor még minden érintés vagy a közeledés merő gondolata is gyalázatnak, borzalomnak tűnik, amikor a másik, idegen, ismeretlen lény oly tüzet gyújt, hogy a természetből, mint a villám, kicsap, ez a psyché-szerelemben a megtermékenyítő nemzés pillanata." (...)

Héloise és Abélard In: A láthatatlan történet

Magyar filmkurzus 26. Szemes M: Az alvilág professzora (1969)

Felejthető krimi a hatvanas évek díszleteiben, valódi időutazás gyermekkoromba.