2011. október 29., szombat

Külföldi filmkurzus 22. Bergman: Persona (1966)

Nem láttam meg benne a zsenialitást, csak a szenvelgést.

2011. október 28., péntek

Külföldi filmkurzus 21. Uli Edel: A Baader-Meinhof csoport (2008)

Hosszú, kemény, hitelesen ható film a hetvenes évek egyik fontos jelenségéről. Tizenévesen ámulva figyeltük a híreket, és nem értettünk semmit az egészből...

2011. október 27., csütörtök

Magyar filmkurzus 65. Forgács P: Bibó breviárium - Privát Magyarország 13. (2001)

Szép és elgondolkodtató film, de feltűnő, hogy Forgács breviáriuma kissé féloldalas, a filmben elhangzó idézetek alapján Bibó életműve jórészt a zsidókérdésről szól. Sajátos megközelítés.

2011. október 26., szerda

Egy kép, egy vers


Juhász Gyula: Gulácsy Lajosnak



Lajos, elér-e hozzád még a hangom,
Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen,
Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó
S rájuk ragyog a csillagszerelem,
Elér-e hozzád hangom, a szívedhez,
E nagy, bíbor virághoz, mely beteg
És az agyadhoz, mely - ó drága serleg! -
Gyász és nyomor borával telve meg!
Elér-e hozzád hangom, a naiv, bús
Juhászkolomp a végtelen teren
És fölver-e egy percre álmaidbul,
Melyekben nincs már többé értelem?

Ó értelem! Hogy tudja ezt a többi,
A kalmár, börzés, a kalóz, betyár,
Csak okosan, csak adni, venni, ölni,
Törvényesen, míg az idő lejár.
Csak enni, nőszni és álmodni néha,
De óvakodva, mert itt élni kell,
Potom a szépség és művésze léha,
Csak egy a mentség, egy csak: a siker!

Lajos, emlékszel, amikor először
Kerített össze minket alkalom,
A boldogságos, békés délelőttön
Gauguinnek száz lázálma a falon?
A sárga fényben a kövér banánok
S a sárga tájon barna emberek,
Az elveszett Éden, mely fájva-fájón
Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg.
S a furcsa bálvány, szent fából faragva,
Mosolya sír és bánata mosoly,
Önarcképem! - mondottad és a zajban
Kacajod bongott, mint ha szél dobol!

Lajos, emlékszel Váradon, tavasszal
A kis csapszékben, hol Watteau lakott,
Lerajzoltál, vén márkit, vaskalappal
S tegnapnak láttad már a holnapot.
A Köröst néztük és láttuk Velencét,
A kávéházban Goethe ült velünk,
Esengtük Grandet Eugenia szerelmét,
A csillagot kerestük, amely letünt.

A csillagot kerestük... merre is vagy,
Hisz még nem hullottál az éjbe le,
Még ég fölötted estenden a villany,
Még mérik, lázad nő, vagy süllyed-e?
Lajos, hiszen mi voltunk már azóta
Ott is, tudod, nem mondom, fáj a szó...
Ahol ketyeg a lélek, mint az óra,
De nem mutat időt, irtóztató.

Te ott maradtál, hallom, jobb neked már,
Mint ez a másik, józan, gaz pokol,
Hol gond, ital, nő, robot és a seft vár
S a legszebb vágy legrútabban lakol.
Te ott maradtál: téren és időn túl
Sétálsz a kertben, csillag s híd alatt,
Nem hallasz már ugatni szűkölő bút
S nem látod a halált, amint arat,
A mosolyt, melyet festett Lionardo,
Nem látod a nőn, - csöndesen halad
Agyadban, mint a Léthe, mint az Arno,
Az örök semmi a vak nap alatt.

Nincsen remény s te nem tudod. Szeliden
És finoman - hisz művész vagy, Lajos -
Babrálsz a párnán ujjaddal. Az Isten
Legyen irgalmas. Ó csodálatos
Szent, tiszta művész, Giotto jó utóda,
Alázatos, hű, tőled nem kiván
Már e plánéta semmit és a holdba
Nakonxipán vár már, Nakonxipán!


2011. október 25., kedd

A múló idő nyomában - Október

Komlóra menet 2010 októbere óta minden hónapban lefényképeztem ezt a fát Véménd és Lovászhetény között. Eltelt egy év, az idő körbeért...

Stoppard: Rosencrantz és Guidenstern halott - Szputnyik - MU


"Pragmatizmus? Ez az utolsó ajánlatod?" Számos fontos mondat és párbeszéd fájó hiányával "emészthetővé" rövidített, az élvezhetőség határáig meghúzott szöveg hangzik el a MU-ban, szűk száz percben. Gigor Attila rendezése ügyesen végigviszi a "storyline-t", és elsősorban a mű létfilozófiai vonatkozásait hagyja meg, hangosítja fel. A zárójelenet felejthetetlenül hideglelős. A Szputnyik színészei ezúttal is remekelnek, főként Molnár Zoltán a Színészkirály szerepében.

2011. október 24., hétfő

Egy kép, egy vers

Csanádi Imre: Őszköszöntő

Szállj, szállj,
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.

2011. október 23., vasárnap

Moslékkorszak

Egy hajdani európai kultúra romjain élünk. Ha körülnézünk és őszinte önvizsgálatot tartunk, azt látjuk, hogy romokban a hagyomány, a család, a közösség, az egyházak, és az egyén. Romokban természeti környezetünk, erdőink szemétlerakók, levegőnk fojtogató, folyóink szennyezettek, termőföldjeink kimerülőben. A kifosztott, lelkileg megtört, anyagilag megnyomorított, magyar társadalom népesedési katasztrófa előtt áll, évente mintegy 30 ezerrel csökken a lakosság száma. Az anómiás társadalom mentális és morális állapota kétségbeejtő, napról napra azt látom, hogy nő az agresszivitás, kiveszőben a bizalom, a szolidaritás, az emberség. A szerves energiahordozókra alapuló nyugati gazdaságnak legfeljebb pár évtizede van hátra a katasztrófáig. Ehhez képest az önmagukon kívül lassan senkit sem képviselő politikusok és "tudós szakemberek" még mindig "tudásalapú társadalomról", "fenntartható fejlődésről", mentőcsomagokkal megoldható pénzügyi válságról beszélnek. A fogyasztás maximalizásában érdekelt tőke úgy tűnik elérkezett a világ totális elpusztításának küszöbére, de lassítani is képtelen, nemhogy behúzni a féket. Az "utánunk az özönvíz" mentalitásával működő, engedelmes és megvásárolt tudatipari különítménye, a média soha nem látott mélységekbe süllyedt a lélek- és nemzetrombolásban. Nemrég tömegek vonultak az utcára, hogy tüntessenek mindennapi kultúrmocskukért az egyik kereskedelmi rádió reggeli műsorában. Az RTL klub patkánykísérletének új szériájában már ki se sípolják a trágárságokat, legitimiálva ezzel a mocskos beszédet. A mostani patkányok ugyanis már gyakorlatilag képtelenek elmondani egy b...meg nélküli mondatot. Úgy tűnik, valóban elvégeztetett.
Innen kilábalni csak a tagadás feladásával, a dolgok néven nevezésével, a betegség pontos diagnózisával lehet, csakúgy mint a függőségek esetében. Ám jelenleg erre alig-alig mutatkozik esély. :-((

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 55. évfordulója



Donizetti: Boleyn Anna - MET, Uránia

Kicsit statikus, de kiváló előadás, és igen profi közvetítés. (Bár erről megoszlanak a vélemények:)