A nagyvárosban éltem, hol a börzék
déltájt, mikor magasba hág a nap,
üvöltenek, és mint megannyi torzkép,
az ember-arcok görcsbe ránganak.
Középkorban, fényén egy régi délnek,
szólt a harang, letérdelt a paraszt,
ők így imádkoznak, kik mostan élnek,
csak pénzt kiáltva, és mohó panaszt,
ijedt számokkal istenről vitáznak,
az új istenről, "adnak", egyre "vesznek",
hódolnak az aranynak és a láznak,
magasba szállnak és a mélybe vesznek.
Kezük, mint azoké, kik vízbe buknak
és a tengerben egymást fojtogatják,
kéken sötétlik ere homlokuknak,
nem ismeri itt a fiú az atyját.
Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes,
amelyre most a déli csönd alászáll,
mind telhetetlen, részeg, beteg, éhes,
a pénz ura a császár és a császár.
Jaj, nem lehet azt soha kőre róni,
mit szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk,
egekbe vágyó, óriási gúlánk,
bár meg se látják e kor Fáraói.
2008. szeptember 4., csütörtök
2008. szeptember 3., szerda
Márai: Füves könyv 11.
A rendszerről, melyet később megismerünk
A múló évek, az idősebb életkor csakugyan adnak valamit, amiért érdemes volt elviselni
az élet sok fáradtságát, megaláztatását, fájdalmas vesszőfutásait is. Nemcsak
tapasztalatokat adnak, mert a tapasztalatoknak önmagukban nincs sok nevelő erejük,
mint ezt az életben mindenfelé láthatjuk: az emberek, bizonyos tragikus tapasztalatok
birtokában is ugyanazokat a végzetes hibákat követik el, akkor is, ha előre tudják a
következményeket. Nem, az idősebb kor nagy előnye, hogy rendszert tudunk felépíteni
tapasztalatainkból, ha nem vagyunk egészen ostobák vagy aljasok, s nem óhajtunk
öregségünkben az emberek által kinevetett és lenézett, ősz pojácák lenni! Mint a
vándor, aki egy bonyolult hegyrendszert ismert meg vándorlásai közben, s a legmagasabb
csúcsra érve, átlátja egy táj szerkezetét, áttekinti a hegycsúcsok összefüggő
sorozatának geológiai törvényszerűségét, úgy látjuk mi is a múló évekkel a rendszert
mindabban, ami történik életünkben és mások életében. Ez az áttekintés, melyet csak
az évek múlása hoz meg, a legnagyobb elégtétel, melyet az emberi és világi dolgok
megismerése közben szerezhetünk.
A múló évek, az idősebb életkor csakugyan adnak valamit, amiért érdemes volt elviselni
az élet sok fáradtságát, megaláztatását, fájdalmas vesszőfutásait is. Nemcsak
tapasztalatokat adnak, mert a tapasztalatoknak önmagukban nincs sok nevelő erejük,
mint ezt az életben mindenfelé láthatjuk: az emberek, bizonyos tragikus tapasztalatok
birtokában is ugyanazokat a végzetes hibákat követik el, akkor is, ha előre tudják a
következményeket. Nem, az idősebb kor nagy előnye, hogy rendszert tudunk felépíteni
tapasztalatainkból, ha nem vagyunk egészen ostobák vagy aljasok, s nem óhajtunk
öregségünkben az emberek által kinevetett és lenézett, ősz pojácák lenni! Mint a
vándor, aki egy bonyolult hegyrendszert ismert meg vándorlásai közben, s a legmagasabb
csúcsra érve, átlátja egy táj szerkezetét, áttekinti a hegycsúcsok összefüggő
sorozatának geológiai törvényszerűségét, úgy látjuk mi is a múló évekkel a rendszert
mindabban, ami történik életünkben és mások életében. Ez az áttekintés, melyet csak
az évek múlása hoz meg, a legnagyobb elégtétel, melyet az emberi és világi dolgok
megismerése közben szerezhetünk.
2008. szeptember 1., hétfő
Véletlennapló 15.
Kiscsillag a ZP-ben
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)