Igényesen, kifogástalan stílusban megírt, ám kicsit szedett-vedett, hullámzó színvonalú könyv. Nem igazán látom ebben a formában történő kiadásának az indokát, mivel több, egymással csak érintőleges viszonyban álló nagyesszét fércelt össze a szerző. A cím sokatmondó, GYP előszeretettel beszél kéretlenül, mások helyett, s részben most is ezt teszi. Úgy éreztem végig kényszeresen - és ok nélkül - mosakszik valaki(k) előtt az édesapja miatt (helyett?), akinek ideológiai fordulatait és időskori álláspontját egyszerűen képtelen megérteni és elfogadni. A könyvnek komoly erényei vannak: szerző a Kádár-korszak lényegét például remekül ragadja meg, az Idill című fejezet a kötet legerősebb része. Ugyanakkor például a Horthy-hadseregről kínosan elfogult és egyoldalú képet fest. A szöveg ott erős, ahol a szerző kiesik a GYP szerepből, és mer személyes lenni, ott és akkor felszínes és hamis, amikor visszacsúszik a "megmondóember" szerepkörébe. Összességében csillogóan okos meglátások és megállapítások, nyilvánvaló csúsztatások, felesleges intimpistáskodások, pökhendien sznob kitételek és gyenge lábakon álló, tényalapon erősen vitatható megállapítások váltakoznak a könyvben, ami ezzel együtt sokszor meggondolkodtatott.
