Egy színdarab, egy vers: Szputnyik Hókirálynő MU

Peter Handke:

Mikor a gyermek gyermek volt

mikor a gyermek gyermek volt
karját lóbálva ment
patak helyett bőgő nagy folyót akart,
s e tócsa helyett a tengert

mikor a gyermek gyermek volt
nem tudta, hogy ő gyermek
mindennek lelke volt még,
s egy volt minden lélek

mikor a gyermek gyermek volt
semmiről nem volt véleménye
nem volt megrögzött szokása,
elszaladgált a helyéről, törökülésben ült,
forgója volt a feje búbján,
és nem grimaszolt ha fényképezték

mikor a gyermek gyermek volt,
ilyeneket kérdezett folyton:
miért vagyok én én s miért nem te?
miért vagyok én itt, és miért nem ott?
hogy kezdődött az idő,
s hol ér véget a tér?
életünk ezen a földön nem csupán egy álom?
mindaz, amit látok hallok és szagolok-nem
csak egy világ előtti világ csalóka képe?
tényleg létezik a gonosz, és emberek,
akikben benn lakik a gonosz?
hogyan lehet az, hogy én, aki én vagyok,
mielőtt lettem nem voltam
és hogy egyszer én, aki én vagyok
nem leszek már az aki vagyok

mikor a gyermek gyermek volt,
alig ment le a torkán a spenót,
a borsó, a tejberizs,
most megeszi mindegyiket,
és nem csak akkor, ha muszáj

mikor a gyermek gyermek volt,
egyszer idegen ágyban ébredt,
most meg újra és újra
sok ember tűnt neki szépnek,
most meg csak szerencsés esetben
látta maga előtt, milyen a paradicsom,
most meg csak sejteni képes
nem tudta elképzelni a semmit,
most meg undorodik tőle

mikor a gyermek gyermek volt,
magával ragadta a játék,
most belefeledkezni csak a munkába tud

mikor a gyermek gyermek volt,
elég volt neki, ha almát és kenyeret evett,
mint ahogy ma is még
a bogyók bogyóként hulltak a kezébe,
mint ahogy ma is még
a friss diótól érdes lett a nyelve,
mint ahogy ma is még
minden hegycsúcson még nagyobb hegycsúcsra vágyott,
s minden városban egy még nagyobb város után
jó érzés volt, mikor a fa csúcsán cseresznyéért nyúlt,
mint ahogy ma is még
megijedt minden idegentől,
mint ahogy ma is még
úgy várta az első havat,
mint ahogy ma is még

mikor a gyermek gyermek volt,
egy botot lándzsaként a falnak dobott,
s az ott rezeg ma is még

Olvasónapló 3.

Nagyszerű könyv a férfilétről, a sebzettségekről, a beavatásról, a mítoszokról, a mesékről, az elveszett hagyományról. Kötelező.

Lassú élet

http://divany.hu/zold/2011/01/12/slow_life/

Magyar filmkurzus 20. Szőts István Emberek a havason (1942)

Óriási élmény volt. A - kissé idillizált - archaikus ember, a mágikus világkép XX. század közepi lepusztításának gyönyörű metaforája ez a film. Csutak Gergely a szerzés, a pénz világát választja a megtartó emberi közösség helyett, és ebbe párjával együtt belepusztul.

Magyar filmkurzus 19. Gazdag Gy: Elveszett illúziók (1982)

Hidegrázósan pontos látlelet a nyolcvanas évek elejének értelmiségi belharcairól, erkölcsi dillemáiról egy méltatlanul alulértékelt filmben. Remek alakitások: Bessenyei, Béres Ilona, Margittai Ági, Sinkó, a már nagybetegnek tűnő Őze, Jordán, Máté, Udvaros, Eck, és a korszak "vendég James Deanje": Boguslaw Linda.

Magyar filmkurzus 18. Zolnay Pál: Fotográfia (1972)

Szétfeslett életek,megrekedt sorsok, barázdált arcok, retusált valóság, elmúlás, bűn, felejtés, halál. Zolnay halott, Iglódi halott, Zala Márk halott. Emberi film egy embertelen korból, amikor mégis készülhettek ilyenek.

Havas és Hamvas

Havas Henrik vagyok...tényleg be kell mutatkoznom? Persze, az újszülöttek kedvéért. Legyen.
Rokobauer Henrikként jöttem a világra, imádtam a Nagymamámat, és az újpesti focit. A STORY4-en 2008-januárjától van műsorom. Mindenki tudja, hogy előtte kirúgtak a Tv2-től - a média világa olykor kemény -, de mindegy is, mert Nekem volt igazam. Egyébként Rádiósként kezdtem a pályám, már, több mint 30 éve. Az még kolbászból is sok...
Kevés olyan dolog van a Földön, amihez nem értek. Folyton képzem magam, és mindig megpróbálok új, érdekes dolgokat kitalálni. Így esett, hogy még jogot is végeztem, voltam címzetes államtitkár, és a sajtóműfajok elméletét oktattam szegeden.
Rengeteg televízió műsort készítettem: Össztűz, Hőmérő, Közhang, Ütköző. MTV - Ablak, Gazdasági műsorok, Napkelte, HÉT, Szabadságtér, Aktuális, 99 RTL - Perpatvar, Heti hetes, 2006 - Mokka, Buzera E mellett szeretek és jól is tudok írni is mindenféle témában: politikáról, történelemről, sztárokról és lúzerekről: Ki tudja merre? Bős-Nagymaros dosszié, Arad után, A cég árulója, A láger, Negyvenkilencesek, Börtönriportok, Szeretők, Pro Domo, Kihívás és látomás, havas story(k)1, A sztár a lúzer és aki az anyját kereste.

http://www.storytv.hu/sztarjaink/article.php?id=4

(...) Ó, igen, mutatni és megejteni és elkápráztatni, sőt még igazat is mondani, ha ez jól áll és hízeleg, még jónak is lenni, lehetőleg közönség előtt, beszélni róla, kellő szerénységgel, hogy a hatás még nagyobb legyen, ez a lényemben mélyen-mélyen lakó svihákság, mint a polip a tenger szikláinak legsötétebb lyukában, ott lakik, ez az, ami lényemben és magatartásomban és csaknem minden szóban, amit kimondtam és leírtam, ez a svihákság, ez a tisztátalan nagyzolás és egészségtelen túlzás. Jellemhiba. Megbízhatatlanság. Ígérni és nem megtartani. Az összeütközésből magamat kivonni. A kellemetlent elkerülni. Nem helytállni. De minderről óvatosan nem tudni. Ennek a nemvalódinak és fölhecceltnek és maszknak és parádénak és hencegésnek túl nagy hatalma volt, ennek a hazugnak, próteuszian jó és ügyes, remek technikával forgott és dolgozott, hogy mindenkit megtévesszen és ez csaknem sikerült is és nem keltett gyanút, csak a legtisztábbakban, azokban is csak néha. Persze ahol svihák vagyok, nem vagyok, és nem is lehetek valódi. Álarc, semmi, üresség, hiábavaló, nemlétező. Minden bűnös pont az infernális hatalmak számára betörési hely. Az ember itt személytelen. S ezért hatalmát a pokol itt kifejtheti. Nem valódi annyi, mint nincs. A svihák a jellegzetes nemvalódi. Hazug és ál, de tüneményesen rejtegeti mindazt, ami becstelen és hitvány és piszkos, végeredményben komikus. Az önmagát elrejtő csibész hihetetlen apparátusát veszi igénybe, hogy megtévesszen. Elbújni. Jól elbújni. Az egész pszichológiát fel- és kihasználni, hogy még jobban el lehessen bújni. Minden karakterológiai tudás csak arra jó, hogy az ember a rejtőzésben még ügyesebb és gyorsabb legyen, az ember itt tanul lélekjelenlétet, intelligenciája itt finomodik, hogy a leleplezést már jó előre megelőzze. "Ha a hazug igazat mond, rosszabb, mintha az igaz hazudik." (...)

http://hamvasbela.org/szavak/karhozat.html

Magyar filmkurzus 17. Mundruczó: Delta

Szikár, könyörtelen ballada a rendező visszatérő témájáról, az emberi gonoszságról.