Véletlennapló 96.

Este a hírekben szó esik a kökösi Gábor Áron emlékmű meggyalázásáról. Ma megnézem az 1100 év Kovászna megyei epizódját, amiben feltűnik az emlékmű.

Külföldi filmkurzus 10. Scorsese: Krisztus utolsó megkísértése (1988)

Érdekes felvetés, és megértem az egyházi felhördülést is, de filmként nekem inkább a Jézus-giccsek irányába mozdult el.

Nagypéntek

Egy kép, egy vers

Dsida Jenő Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést

jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Bach János passió - Örökimádás

Gyönyörű koncert volt.

Külföldi filmkurzus 9. Bergman: A nap vége (1957)

Huszonévesen jobban élveztem, most viszont jobban értettem. Érdekes megfigyelni Bergman stílusának fejlődését, folyamatos szikárosodását.

Külföldi filmkurzus 8. Bergman: A csend (1963)

"Fellini, Bunuel, Tarkovszkij és mások mellett ők (Bergman és Antonioni) teremtették meg a filmművészetnek azt a modern formáját, amelyet én - belátom: elfogultan - úgyszólván magával a filmművészettel azonosítok. Ez a filmművészet nem ipar-művészet, nem alkalmazott művészet volt, mint a mai film, hanem formateremtő művészet. Formájával kifejezte és formálta a kort és a benne élő embert. Bergman és Antonioni egy-egy filmje után az ember másképp látta a világot és önmagát, mint előtte. Ez a fajta igény és törekvés eltűnt velük a filmművészetből". (Győrffy Miklós)

Külföldi filmkurzus 7. Bergman: Úrvacsora (1963)

A modernista filmművészet egyik utolsó remeke.

Nagyhét

Hans Memling: Jelenetek a Passióból(1470-71)

Egy Miszlivetz idézet

A magyar társadalom és az ország élén immár demokratikus legitimitással álló politikai és gazdasági elit nem készült fel az európai integrációra, ehelyett amit lehetett, ott folytatott, ahol a pártállam abbahagyta. És sajnos sok mindent lehetett. A globalizáció kérdéseire szintén kevés érvényes választ talált. A magyar társadalom darabokra hullott szegmensei ma a parttalan átalakulások, az európai integráció és a dezintegráló globalizáció összegabalyodott jelenségegyüttesével állnak szemben - tehetetlenül, értetlenül és egyre inkább frusztráltan, hol szégyenkezve, hol gyűlölködve. Kivételt egy szűk gazdasági és pénzügyi elit képez, amely viszont eddig nem sok érdeklődést mutatott az össztársadalmi kérdések megoldása iránt, és láthatóan fel sem fogta annak a növekvő mértékű felelősségvállalásnak a jelentőségét és kikerülhetetlenségét, amely a magukra valamit adó multik mindennapi tevékenységébe valóságosan is egyre inkább beépül. A Herceg, a Kalmár és a Polgár közötti partnerség gondolata nem érintette meg mélyen a hazai politikai és gazdasági osztályt.

Ahol a demokrácia külső, intézményesített formái és belső tartalmai közötti meghasonlás tartós vagy növekszik, ott a demokrácia válságban van. Ma Magyarországon ilyen helyzet állt elő. A legnyilvánvalóbb tünetek: az emberek növekvő hányada gondolja úgy, hogy a demokrácia intézményei nem az ő érdekében működnek. Ennek következtében nem bízik ezekben az intézményekben, sem az azokat közvetlenül irányító és ellenőrző politikusokban. Emiatt nem kíván részt venni közéleti vitákban, megmozdulásokban. Azt gondolja, a politikai osztály tagjait - nagyon kevés kivételtől eltekintve - saját hatalmi és anyagi érdekeik motiválják, és neki ezek befolyásolására nincs ereje és lehetősége. A Magyar Köztársaság polgárainak növekvő hányada vagy fél a demokrácia jelenlegi formájától, vagy nem képes vele azonosulni; elhagyatottságérzete van. Ez a félelem a szabadságtól és egyben a szegénységtől, amit a szabadság-szegénység szindrómájának is nevezhetnénk. A magyar társadalmat frusztrálja önpusztító tehetetlenségérzete, és agresszivitása vagy apátiája csak fokozódik azáltal, hogy még hosszú távon sem látja a kiutat jelenlegi helyzetéből.

A társadalom összetartó ereje végletesen meggyengült. A középosztály erőtlensége, alig-léte mellett ennek a gyengeségnek számos összetevője van, ezek közül azonban kettő kiemelkedik. A szabadságfok növekedésével, a globalizáció és az európai integráció kihívásainak fényében szembetűnő és szinte sokkoló a tudás és a felkészültség hiánya, valamint a közösséghez tartozásból fakadó felelősségérzet hiánya. Azaz a demokráciadeficit mellett intellektuális és morális deficittel is számolnunk kell.

Mi lett veled,Magyarország? (2008)

Magyar filmkurzus 44. Gertler Viktor: Felfelé a lejtőn (1958)

A zenés film, a kémfilm, a burleszk, és a szocialista propaganda alkotások furcsa műfaji keveredésé ez a film. A "vörös farok" kivételével azonban mindegyik szál gyenge benne, a legéletszerűbb. leginkább szerethető figura pedig - paradox módon - a korpulens gyári szarka, Kazal László megformálásában. A film Rejtő világát idézi, nyíltan utal is rá, de nem ér fel hozzá.

Virágvasárnap

Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. Az előttejáró és utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! (Mt 21, 8). Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, Európa északi tájain pedig a barkás körmenet.

A körmenet tehát jeruzsálemi eredetű, ahol a legutóbbi időkig minden esztendőben megismétlődött a jeruzsálemi püspök személyében az Úr jelképes bevonulása a szent városba. A körmenet népe a falakon kívül gyülekezett. Itt történt a pálmaszentelés. A kapukat bezárták a menet előtt, csak később nyitották meg. A püspök szamárháton vonult be, a kanonokok és hívek pedig ruhájukat terítették eléje.

(Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium)