Márai: Füves könyv 199.

A formákról

A formákat pedig utolsó pillanatig be kell tartani. Étkezés közben, társalgás közben.
Ágyban és asztalnál. S mikor mindegyre formátlanabbá válik az emberi együttélés: te
maradj hűséges a köszönés, meghajlás, kézfogás, érzésnyilvánítás, véleményalkotás
kialakult, végső és kristályos formáihoz. Egy korban, mikor mindenki azt követeli,
hogy öltsél formaruhát, te járj csak következetesen zakóban, s este, ha éppen társaságba
hívnak, ölts fekete ruhát. Nem a ruha, hanem a forma kedvéért.
A műveltséget nemcsak a könyvek mentik meg. A műveltségeket a köznapok apró
reflexei mentik meg. Amikor egy korszak fölemelt ököllel jön ellened, te köszönj
vissza, nyugodtan és udvariasan, úgy, hogy megemeled kalapod.
Nem tehetsz mást.

Az A.A. ígéretei

Ha fejlődésünk e szakaszában elég kitartóak vagyunk,
akkor rácsodálkozhatunk a már megtett útra.
Új szabadságot és boldogságot ismerünk meg.
Nem bánkódunk a múlton, de nem is kívánjuk rácsukni az ajtót.
Megértjük, mi a derű és megismerjük a békét.
Akármilyen mélyre süllyedtünk, meglátjuk hogy tapasztalatunk mások javára
szolgálhat.
A hasztalanság és önsajnálat érzése eltűnik.
Nem érdekelnek többé az önző, csip-csup ügyek, egyre jobban
érdekelnek viszont embertársaink.
Az önzés a múlté lesz.
Egész életszemléletünk és magatartásunk megváltozik.
Az emberektől és az anyagi létbizonytalanságtól való
félelem eltávozik tőlünk.
Ösztönösen tudjuk, hogyan viselkedjünk olyan helyzetekben, amelyek azelőtt zavarba hoztak
bennünket.
Váratlanul ráébredünk, hogy Isten megteszi értünk mindazt, amit mi nem voltunk képesek magunk ért megtenni.
Túloznak ezek az ígéretek? Úgy gondoljuk, nem. Mind
beteljesülnek körünkben, hol gyorsan, hol lassabban. Mindig
megvalósulnak, ha dolgozunk értük.

Biljana Srbljanović: Sáskák (Katona J. Színház)

Szívbemarkoló, igazi "katonás" előadás öregedésről, nemzedékekről, kommunikációképtelenségről. Egyszerre fájdalmas és felemelő élmény.

http://www.szinhaz.hu/index.php?id=725&cid=31905