Quimby - MUPA

Magyar filmkurzus 14. Sándor Pál Noé bárkája

Számos dramaturgia sebből vérző, helyenként szükségtelenül trágár, mégis megható film arról, mennyire idegenkedve téblábol, mennyire nem találja a helyét a régi nemzedék a mai világban, és mégis mennyire emberi olykor ez a világ. Hullámzó színvonal, sok filmes idézet és "ezt már láttam egyszer" érzés. Törőcsik Mari viszont egyszerűen elragadó.

Egy Bogár László gondolat

" (..) Ha ugyanis nem sikerül a kifosztott többséggel megértetni, hogy miképp jutott ebbe a helyzetbe, és hogyan szabadulhat e végzetes csapdából, akkor a magyar nemzet története itt akár véget is érhet. Ám fel kell tennünk a kérdést, hogy miért van ebben ilyen óriási szerepe a médiának. Nos, azért, mert olyan két rejtett véleményhatalmi erőszakstruktúrát használ igen veszélyes és nagy erejű fegyverként, amelyeknek létezését sikeresen rejti el az avatatlanok szeme elől. Az egyiket a tematizációs, a másikat pedig az értelmező hatalom jelenti. A tematizációs hatalom dönti el a »napirendet«, azt, hogy miről is »szóljon a világ«, az értelmező hatalom pedig azt, hogy »hogyan szóljon« minderről. A világ végtelen történésfolyamából avatott kezek válogatják ki azokat a történéseket, amelyekből »hír« lesz, és persze egyúttal azt is eldöntik, hogy milyen hierarchiába rendeződjenek e hírek. (...) a médiaháború most felizzó összecsapásai elkerülhetetlenek voltak. A globális véleményhatalom a legbrutálisabb módon ragaszkodik megszerzett pozícióihoz. Csak így képes „legyártani” a mesterséges agyakat és lelkeket, vagyis a „valóságipari művekként” üzemeltetett gépezet így tudja eladhatóvá maszkírozni termékeit. Csak így hozhatók létre az engedelmes munkások és fogyasztók gigantikus csordái, amelyek már csupán biológiai nyúlványai a világot mozgató és kifosztó tőkestruktúráknak, és egyetlen feladatuk a végtelenített fogyasztási lánc hajtása, teljesen függetlenül attól, hogy van-e bármilyen szükségük az elfogyasztott jószágtömegre. Így békésen és jóízűen elmajszolják azt az élelmiszerként eladásra kínált tárgyat, amely már legyártása pillanatában is veszélyes hulladék volt, a hisztérikus karácsonyi akciós őrületben megvásárolják gyermekeiknek azt a méregdrága, ám tökéletesen felesleges műanyag szemetet, amelyet mint a legújabb játékcsodát tesznek eladhatóvá.

Ez az igazi, végső és legmélyebb tétje ennek a mostani médiaháborúnak. Hogy a „való világ” gyanánt legyen továbbra is eladható az a pusztító szeméttömeg, amit szent médiaszabadságként próbál védeni a luxemburgi külügyminisztertől a lengyel liberálisokig mindenki, aki cinikus-gátlástalan kitartottja ennek a globális profitgépezetnek. Hogy cinikusan röhögve lehessen nap mint nap rombolni hitet, házat és hazát. Ezért kell Magyarországot Führer-államként emlegetnie a tekintélyes nyugati napilapoknak, ezért kell hisztériát kelteni világszerte: mert ha a magyar változások sikeresen véghez vihetők lennének, ez számukra rendkívül veszélyes precedenst teremtene."

MH dec. 28.

Horvath: Kasimir és Karoline Örkény Bagossy

Ötletes, pergő, kiváló előadás, kissé alulfűtött nézőtér. Széles művész úr rengeteget hibázott, halkan beszélt, kissé ittas benyomást keltett.

Magyar filmkurzus 13. Jancsó Miklós Fényes szelek

Ez a film végtelenül szomorúvá tett, mivel most egy átvert, becsapott, naiv nemzedék - és nemzet - tévútjáról szólt számomra. '68 szellemisége visszavetítve '47-be, a forradalom felfalja saját gyermekeit. Balázsovits, Drahota, Kovács Kati, Kozák, Bálint András, Blaskó, Madaras, Verebes (!).