"Spengler szavaival élve Tarr Béla vizuálisan is megteremtette a "Nyugat alkonyát", vagyis azt a világot, ahol már nincs a kultúrának megtartó szerepe, már csak valamiféle hanyatló civilizációs minta működik jól-rosszul, amelynek sem valódi ereje, sem igazi hatása nincs az egyénre, mert a "rongált létezés2" minden területen alapformává, visszavonhatatlan realitássá vált. Nem enyhíti a szépség semmilyen megnyilvánulása a hétköznapi életben, nincs egzisztálása sem a természetben, sem az emberi testben, csak sivárság, pusztulás létezik emberben és tárgyi környezetben egyaránt. Ez jól ellenpontozza a médiában - mint valósághelyettesítő virtuális valóságban - megmutatkozó kvázi valóságot, ahol minden kimódolt, azaz hamis; kimódolt, vagyis formatervezett. Ebben a Krasznahorkai/Tarr-univerzumban a lélek belső sivársága, üressége, valamint a metafizikai dimenzió teljes hiánya külsőséggé is változott, puszta térré, amelyet nem lágyít meg a forma szépsége, amely századunkban többnyire amúgy is csak eltakarja a céltalan semmit, mert ornamentikává, díszletté alacsonyodott. Itt ez a semmi tűnik elénk nyomasztó valóságosságában, s kap kizárólagos egzisztálást, s ezzel mintegy uralkodik a létezés egészén."(Pápes Éva)
2011. július 22., péntek
Magyar filmkurzus 52. Tarr B: Sátántangó (1994)
"Spengler szavaival élve Tarr Béla vizuálisan is megteremtette a "Nyugat alkonyát", vagyis azt a világot, ahol már nincs a kultúrának megtartó szerepe, már csak valamiféle hanyatló civilizációs minta működik jól-rosszul, amelynek sem valódi ereje, sem igazi hatása nincs az egyénre, mert a "rongált létezés2" minden területen alapformává, visszavonhatatlan realitássá vált. Nem enyhíti a szépség semmilyen megnyilvánulása a hétköznapi életben, nincs egzisztálása sem a természetben, sem az emberi testben, csak sivárság, pusztulás létezik emberben és tárgyi környezetben egyaránt. Ez jól ellenpontozza a médiában - mint valósághelyettesítő virtuális valóságban - megmutatkozó kvázi valóságot, ahol minden kimódolt, azaz hamis; kimódolt, vagyis formatervezett. Ebben a Krasznahorkai/Tarr-univerzumban a lélek belső sivársága, üressége, valamint a metafizikai dimenzió teljes hiánya külsőséggé is változott, puszta térré, amelyet nem lágyít meg a forma szépsége, amely századunkban többnyire amúgy is csak eltakarja a céltalan semmit, mert ornamentikává, díszletté alacsonyodott. Itt ez a semmi tűnik elénk nyomasztó valóságosságában, s kap kizárólagos egzisztálást, s ezzel mintegy uralkodik a létezés egészén."(Pápes Éva)
2011. július 20., szerda
Egy Krasznahorkai mondat
„Valójában nem is tett mást, csak azon őrködött, hogy emlékezőképességét megóvja a körülötte pusztító enyészettől (…) így reménykedhetünk csupán abban, hogy egy nap mi magunk is nem válunk e bomló és örökösen épülő sátáni rend nyomtalan és elnémult foglyaivá.”
(Sátántangó)
Illés nap
Az Úr Illésként elviszi mind, Az Illés-nép Ég felé rohan Ég s Föld között, bús-hazátlanul Szívük izzik, agyuk jégcsapos, |
2011. július 18., hétfő
Magyar filmkurzus 51. Keleti M: Hattyúdal (1963)
A korai Moldova regények világát idéző, könnyed propagandafilm a hatvanas évek elejéről. Rajz János twisztel, Bodrogi és Sztankay a szocializmust "választja", Páger felett meg eljár az idő. Bizarr időutazás gyermekkorom lakótelepére.
Külföldi filmkurzus 12. Hooper: A király beszéde (2010)
Nagyon szép, megható film a változásról, a bátorságról, önmagunk és félelmeink legyőzéséről, a terápiás kapcsolatról.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)