Pusztulás 2.
Konferencia előadás a Pécsi Egyetemen
Mecseknádasd alkonyatkor
2009. szeptember 26., szombat
2009. szeptember 22., kedd
Néhány mondat az időről
A mai átlagember nem érti az idõt. Nem érti a nagy idõt,
melybe az élet értelme fut ki, melynek megértésküszöbe a
halál megértése. De nem érti a kis idõt sem, a pillanat értelmét;
nem tudja, hogyan kellene úgy megélni a pillanatot, hogy ezek
az életmozaikok végül valami hiteles képpé álljanak össze. Az
ember nemigen tud mit kezdeni azokkal az idõkkel, melyek a
fizikai idõt egyfajta morális idõfogalom felé haladják meg, a
morál legmagasabb értelmében. A modern társadalom zajától
megbolondított embernek nincs sok esélye arra, hogy kimásszon
a tömeglét ama barlangjából, melyben üldögélve érdeklõdése
puha árnyalakokra vetül, miközben öregíti a puszta fizikai
idõ. Akinek mégis sikerül hiteles, értelmes életet élni, azt a szellem
emberének nevezzük. Õ lassacskán egy kaszt képviselõjévé,
a par excellence emberré nemesedik, olyan alacsony létszintre
süllyedt a tömeg körülötte.
A tömeg tehát, a kényelmesek, a titkos szomorúak tömege
a szellem felé zárt, fogyasztói életet él. Nem érti a kis és nagy
idõt, bosszút áll hát a közepes idõn, a hétköznapi cselekvések,
a mindennapok idején. Megérzi, hogy összehúzott, a szellemtõl
érintetlen életet él, és megpróbálja a trükköt: összehúzódva
kiterjedni. Az idõben ellenséget lát, aki aljas módon megöregít,
beférkõzik a dolgokba, meghosszabbítja az elérési utakat.
Márpedig a gyors elérés, a gyors kielégülés, a gyors meggazdagodás,
a gyors karrier, a gyors élet a mai kor fõ kívánalmai. A
magát modernnek érezni akaró ember pedig fejet hajt, és
mindennapi cselekedeteiben arra törekszik, hogy az idõt kiszorítsa
dolgaiból. Jobb, ami gyorsabb: ez fõ életelve. Ez az idõgyilkosság,
ez a szellemgyilkosság az, amihez a mai technika ért,
amiben a mai technizált ember él. (...)
Az idõhalálban álló, tevõ ember azt hiszi, gyorsabban jobb.
Utazás helyett repülés, levelezés helyett e-mail, beszélgetés
helyett SMS. Az ember élete azonnalivá válik. Anyagot, tárgyakat
neki, azonnal. Így kondicionálta megfoghatatlan rabszolgatartója:
a korszellem. A modern, felvilágosult rabszolga dolgozik ésfogyaszt. E két semmit rohanással férceli világgá.
Végh Attila A gyorsuló ember
Országépítő 2001/3.
www.orszagepito.hu
melybe az élet értelme fut ki, melynek megértésküszöbe a
halál megértése. De nem érti a kis idõt sem, a pillanat értelmét;
nem tudja, hogyan kellene úgy megélni a pillanatot, hogy ezek
az életmozaikok végül valami hiteles képpé álljanak össze. Az
ember nemigen tud mit kezdeni azokkal az idõkkel, melyek a
fizikai idõt egyfajta morális idõfogalom felé haladják meg, a
morál legmagasabb értelmében. A modern társadalom zajától
megbolondított embernek nincs sok esélye arra, hogy kimásszon
a tömeglét ama barlangjából, melyben üldögélve érdeklõdése
puha árnyalakokra vetül, miközben öregíti a puszta fizikai
idõ. Akinek mégis sikerül hiteles, értelmes életet élni, azt a szellem
emberének nevezzük. Õ lassacskán egy kaszt képviselõjévé,
a par excellence emberré nemesedik, olyan alacsony létszintre
süllyedt a tömeg körülötte.
A tömeg tehát, a kényelmesek, a titkos szomorúak tömege
a szellem felé zárt, fogyasztói életet él. Nem érti a kis és nagy
idõt, bosszút áll hát a közepes idõn, a hétköznapi cselekvések,
a mindennapok idején. Megérzi, hogy összehúzott, a szellemtõl
érintetlen életet él, és megpróbálja a trükköt: összehúzódva
kiterjedni. Az idõben ellenséget lát, aki aljas módon megöregít,
beférkõzik a dolgokba, meghosszabbítja az elérési utakat.
Márpedig a gyors elérés, a gyors kielégülés, a gyors meggazdagodás,
a gyors karrier, a gyors élet a mai kor fõ kívánalmai. A
magát modernnek érezni akaró ember pedig fejet hajt, és
mindennapi cselekedeteiben arra törekszik, hogy az idõt kiszorítsa
dolgaiból. Jobb, ami gyorsabb: ez fõ életelve. Ez az idõgyilkosság,
ez a szellemgyilkosság az, amihez a mai technika ért,
amiben a mai technizált ember él. (...)
Az idõhalálban álló, tevõ ember azt hiszi, gyorsabban jobb.
Utazás helyett repülés, levelezés helyett e-mail, beszélgetés
helyett SMS. Az ember élete azonnalivá válik. Anyagot, tárgyakat
neki, azonnal. Így kondicionálta megfoghatatlan rabszolgatartója:
a korszellem. A modern, felvilágosult rabszolga dolgozik ésfogyaszt. E két semmit rohanással férceli világgá.
Végh Attila A gyorsuló ember
Országépítő 2001/3.
www.orszagepito.hu
2009. szeptember 20., vasárnap
Véletlennapló 60.
Egy beszélgetésben utalok Ferenc József "Viribus unitis" jelmondatára. Másnap a Nyugati pályaudvaron véletlenül felpillantok, és meglátom ezt a feliratot az ún. Királyváró ajtaja felett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)