2010. április 10., szombat

M6 - Aminek kb húsz éve kellett volna elkészülnie...


Weöres A kétfejű fenevad Katona


Weöres darabja és költői szövege valóban remekműgyanús, de fel nem foghatom miért kell egy hetvenes évekbeli kultúrházban játszatni... A Katona színészei persze akkor is kíválóak, ha Máté Gábor rendezői "koncepciója" ezúttal gyengécskének tűnik.

2010. április 7., szerda

Hamvas 47.

Szeretet az, amikor valakinek létnehézségeit magamra veszem, hogy annak életét szebbé tegyem. Miért? Mert szeretem. A szeretet nem hisztéria, nem a dédelgető érzelgésnek és a bestialitásnak az a vegyülete, ami La Rochefoucauld önzése. Az önszeretet nem önzés. Az önzés az embernek önmagára való életéhsége. Tudomásul kell vennünk, hogy nem önszeretetben élünk, hanem életéhségben élünk.
Erich Fromm a szabadságtól való rettegésről írott könyvében a gondolatot példás világossággal fejti fel. Az önzés nem önszeretet, mondja. Az önzés a csillapíthatatlan sóvárság egy neme, az önző csak önmagával tud foglalkozni, attól való félelmében, hogy nem kap eleget, és valamit elszalaszt, irigységgel átitatva mindenki iránt, akinek több jut. Ezért az önzőből hiányzik a biztos öntudat alapja, az önérzet. Csak rajong önmagáért, csak kényezteti önmagát, el van bűvölve önmagától. Nárcizmus? Talán igen. Mindenesetre a szeretet hiánya. A modern európai ebben az énsóvárságban és önelragadtatásban él, amelynek egyetlen élve önmagát kifosztani és lenyelni.