2009. május 9., szombat

Kóka, május 9.


Hamsun Éhség Kamra


Nehezen induló, az első felvonásban olykor kifejezetten unalmas és szenvelgő előadás, ami a második részre jelentősen feljavul. Ettől függetlenül Ascher amúgy technikailag kiváló rendezése ezúttal nem tudott bevonni a saját világába, távoli és érdektelen maradt számomra.

Pécs-Komló-Zsibrik máj 7-8.







Véletlennapló 46.

1. Szerdán két egymástól független beszélgetésem során is elhangzott a másik fél szájából a viszonylag ritka "sörpad" szó.
2. A múlt vasárnapi Evangélium a bárnybőrbe bújt farkasokról szólt. Ma Zsibriken az egyik terápiásunk szájából elhangzott ugyanez a hasonlat.

2009. május 7., csütörtök

Egy Radnóti vers

Radnóti Miklós

Mint a bika

Úgy éltem életem mostanáig, mint fiatal bika
aki esett tehenek közt unja magát a déli
melegben és erejét hirdetni körberohangat
s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót,
És rázza fejét s fordul, sz*rván a sűrü,
repedő levegővel és dobbantása nyomán
gyötrött fű s föld fröccsen a rémült legelőn szét.

S úgy élek mostan is, mint a bika, de mint
bika, aki megtorpan a tücskös rét közepén
és fölszagol a levegőbe. Érzi, hogy hegyi erdőkön
az őzbak megáll; fülel és elpattan a széllel,
mely farkascsorda szagát hozza sziszegve, -
fölszagol s nem menekül, mint menekülnek
az őzek; elgondolja, ha megjön az óra, kűzd
és elesik s csontjait széthordja a tájon a horda -
és lassan, szomorúan bőg a kövér levegőben.

Így küzdök én is és így esem el majd,
s okulásul késő koroknak, csontjaim őrzi a táj.

(1933)

Milorad Pavic: Kazár szótár - Élőkép Társulat - Kiscelli Romtemplom



2009. május 5., kedd

Verdi La Traviata - Magyar Állami Operaház

Egy csodás hangú román szoprán, Elena Mosuc énekelte Violettát. Az idősebb Germont szerepében Renato Bruson remekelt.

2009. május 4., hétfő

Márai: Füves könyv 118.

A kielégülésrõl
Egyetlen elégtétel, igen, egyetlen kielégülés az életben: elvégezni azt a csendes, mellékes, de szakszerûen megmívelt munkát, amelyre hajlamaid és képességeid kijelöltek, nem menekülni e munka elõl a hiú "szerep"-be, beérni azzal a megnyugvással, hogy munkád a lehetõségig pontos volt, s talán használt is az embereknek. Ez a legtöbb, amit az élet adhat.