Makkosmária, 2009 Pünkösdjén

Egy Kosztolányi vers

Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

A Szakács, a Tolvaj... újranézve

Greenaway remeke ezúttal a belső Özönvízről, a barbárság vertikális betöréséről, a mindent - kultúrát, szerelmet, szépséget - elpusztító közönségességről szólt. Amúgy dvd-n nem él meg.

Massimo Scaligero Sacro Amore 2.

Az égi szerelem témája éppen a mai korban tér vissza, amikor az a veszély fenyeget, hogy elveszítjük az emberi állapotot. A mai korban, amikor az ember az élet minden magasabb értelmét kétségbe vonhatja, ezért az emberi szerelmet is, a kettő egyesülésének szakralitását is, a monogámia ezoterikus értelmét is.