Külföldi filmkurzus 36. Szokurov: Faust (2010)

Ritkán osztogatom ezt a jelzőt, de szerintem ez egy zseniális film. Szokurov atmoszféra és korszakteremtő tehetsége páratlan, ezt a 140 percet valóban a nyomasztó, mocskos, büdös középkorban töltöttem. Minden beállítás egy Brueghel kép, minden jelenet egy filozófiai tézis. Együtt töprengtem a címszereplővel az emberi lélek titkán, együtt éltem meg vele a vágyat, a szerelmet, a múlandóságot, a kiszolgáltatottságot. Remekmű, na. (Köszönet a Cirkónak, hogy ilyesmit egyáltalán még látni lehet nálunk a vizuális szemét tengerében.)