2011. december 31., szombat

2012

Kívánok mindenkinek eredményes és előremutató személyes számvetést az eltelt évről, és bátor, de megvalósítható terveket a jövő esztendőre. Hazámnak, Magyarországnak pedig Isten oltalmát, megmaradást, reményt, jövőt.

Véletlennapló 106.

Harkányból hazafelé az IC-n PG-t olvasok, aki a Ludas Matyi történetet a magyar nemes botütés általi beavatásaként értelmezi. Kisvártatva meghallgatom a Folyik a híd c. zen-ről szóló rádióműsor felvételét, ahol az első történetben a zen mester botütéseiről van szó. :-)

2011. december 27., kedd

Olvasónapló + Véletlennapló

Ma reggel a vonaton olvasni kezdem Picard könyvét, és egy idő után feltűnik, milyen nagy a csend körülöttem. Elromlott a hangosbemondó, nem jön a kalauz, senki sem beszélget, senkinek sem szólal meg a mobilja, nem harsog walkman senki fülébe. Felsőgödtől a Nyugatiig tizennégyen teljes csendben utazunk a vagonban. Kisebb karácsonyi csoda. :-)
Ugyanez folytatódik a metrón. A Nyugatitól a Corvin negyedig a hangosbemondón kívül nem hallok emberi beszédet. :-)

Külföldi filmkurzus 33. Malick: Az élet fája (2010)

Terence Malick agyondicsért filmje megítélésem szerint tisztes szándékkal készült gigantikus torzó. Művészi megközelítés helyett én csupán kimódolt művészieskedést, illetve komoly szerkezeti- és arányproblémákat láttam. Az első húsz perc lélegzetelállítóan erős kezdése után a film leül, értelmetlen kitérőket tesz, majd folyamatos, erősen modoros önismétlésbe torkollik. Egyedül az Oedipusz-komplexust sikerült maradéktalan hitelességgel megmutatnia. Tarkovszkíj-t meg szerintem végképp ne emlegessük ezzel a filmmel kapcsolatban...

2011. december 26., hétfő

2011. december 23., péntek

Dani 16. Trófea Zugló



Molnár V. József: Karácsony

„A hajdanvolt ember hitte, hogy a Mindenség valamennyi teremtménye Isten akaratából létezik, s velük, általuk is üzen az Úr. Üzen a késő őszön haldokló Nappal, s a halálra készülő mezővel, fákkal, a kora téli, Karácsonyt előző fagyos-fehér tisztulattal; és az ember is tette dolgát, alkata, s szerepe szerint együtt a többi létezővel. Miután szeptember végén Úr Szent Mihály megmérte tetteit – farsangolt Katalinig.

Énekes lármás kedvvel tobzódott; zavartas, űzte teste vágyát – közben csak a Mindenszentek, s a Halottak napja intette csöndre… András muzsikát záró napja után az éjszaka, a szorongató sötétség nagyon hosszúra nyúlik, de Isten fehér abroszt terít a tájra, tiszta, illatos gyolcsát adja a hónak; s a régi ember lelkét beletakargatta. Miképpen megóvta a hó az őszön sarjadt alig-életű vetést, aképpen óvta a vágytalanná tisztult embereket is; és őrizte őket minden hajnalon az adventi áhitat. Jóval napkelte előtt gyerekek csengették végig a falut, s a templomba ment mindenki, aki csak járni tudott. Az „aranyosmiséken” az ő leheletük tette meleggé a kőhideg templomot, mint a hajdani Karácsony éjen Betlehemben a barmok lehelete az istállót, amelynek jászlában a testet-lelket pusztító sötétség kellős közepén világra született Jézusban a Mindent teremtő és igazító Isten. A templom meleg csöndjében várták meg a napfölkeltét. Szent Miklós napján maskarás gyóntató menet járta a tollfosztókat és a fonóházakat. Gyóntatták a legények a lányokat, s akiben pirosan égett még a test öröme, azt aléltra táncoltatták a maskara-ördögök, kezük közül angyalnak öltözött szabadította ki a „vágytalant”.

Lucakor cserépbe búzát vetettek. Némely faluban az asszonyok nyála táplálta a földet, amelyben a Karácsonyt előző legsötétebb tizenkét napon megfogant az élet, sarjadni kezdett a búza. A búza, amely minden nyáron magába rejti a Napot („mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap” – kántálták a hajdani gyerekek), és Jézus képét hordja. Az aratásra készülő nyári határban, „Isten terített asztalán”, július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján az érett búzatáblákban az első három vágást a templomban megáldott sarlóval, asszony végezte, s kötötte kévébe a sárarany csudát, s öltöztette szalaggal, virággal „Jézusát” – e Jézus kévét Karácsony éjszaka kibontották: a karácsonyi asztal alatt belőle készítettek Jézusnak ágyat. Fény-Krisztus ágyát, lelkük Megváltót váró szalmaágyát a minden hajnali áhitattal együtt, betlehemesek és a karácsonyböjti kántálók igazították. Jézus szobájukban, bennük született meg minden Karácsonyon. „Begyütt Jézus a házamba, házam közepibe’ megálla” – imádkozták éjféli mise után a karácsonyi asztal körül, amely alatt a megszületett kisded szalmája fénylett, s amelynek advent csöndjében szőtt ünnepi abroszán, a kék szalaggal ékesített lucabúza közepén gyertya égett…

A régiek Karácsony napján „megénekelték” a rokonokat: házról-házra jártak családostól; énekkel köszöntek be a kapu előtt az érkezők, s énekkel tártak ajtót a fogadók. A haragosokat is meglátogatták sorra – bocsánatot kért a sértő és megbocsátott a sértett. Amire ember gyönge, gyarló azt ilyenkor tette Jézus bennük – s hálával mindenki csak Neki tartozott.”

Magyar filmkurzus 72. Nádasdy-Ranódy: Lúdas Matyi (1949)


Kicsit osztályharcos hevületű az első magyar színes film, de PG most megjelent elemzése alighanem új szempontokat ad majd hozzá.
http://www.magyarmenedek.com/products/6573/Ludas_Matyi_avagy_a_magyar_nemes_megigazulasa_-_konyv_-_Pap_Gabor.htm

2011. december 21., szerda

Külföldi filmkurzus 32. Hiroshi: A homok asszonya (1964)


Nyomasztóan gyönyörű spirituális történet "a férfi útjáról".

2011. december 20., kedd

Dani fiam 16 éves


Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most,
legyen tiéd örökre az egész.
Vedd a telet és a nyarat, a lombost,
itt van neked az epe és a méz.
Ez itt a keserű s ez itt az édes,
ez a fekete és ez a fehér,
ez a nyugalom, s a láz is, hogy égess,
ez itt a méreg és ez a kenyér.
Tejet adok, de hozzá szörnyü vért is,
ölelni lágyan és birkózni kart,
és harcot is, hogy harcolj csakazértis,
a rózsa mellett ott legyen a kard.
Van még néhány elhányt és csonka holmi,
egy kis verőfény és egy-két kacaj,
viaskodó kedv, várat ostromolni,
és végezetre egy nagy, tompa jaj.
Iker ajándékot veszel örökbe,
oly ember-ízű és oly felemás,
de ember adta, nem telt néki többre,
eget ne vívj, mély kútakat ne áss.
Sötéten nyújtom ezeket tenéked,
s koldus apád most tétovázva áll,
mert nincs egyéb. Jobbjában ott az élet,
és a baljában ott van a halál.

(Kosztolányi Dezső: A bús férfi panaszai)

2011. december 17., szombat

Külföldi filmkurzus 31. Polanski: A kilencedik kapu (1999)


Közepesnél is gyengébb "ördögös" suspense, egy-egy pillanatra villan fel benne Polanski valódi tehetsége.

2011. december 15., csütörtök

Flaubert-Forgách: Dilettánsok Katona, Ascher

Olcsó poén lenne a címmel élcelődni, ám a Katonában aligha helyénvaló. A gond sajnos - nem először -éppen az, hogy profi színházcsinálók elképesztő mennyiségű munkát raknak egy nagyjából teljesen érdektelen, helyenként unalmas előadásba. Ezt láttam már a Két lengyelül beszélő szegény román, és a Golden Dragon esetében is, most viszont minden korábbinál szembetűnőbb volt. Egyszerűen nem értem az előadás "raison d'etre"-jét. Pazar és igényes kiállításban, látványos díszletben, ötletes jelmezekben, papírmasé figurák, soványka történet, kínlódó színészek. Minek, minek, minek ez a pazarlás? - ez zakatolt bennem. :-(

2011. december 14., szerda

R.I.P.

Isten akaratában megnyugodva ma reggel utolsó útjára kísértem Rovit egy kőbányai bontóba. Becsülettel szolgált, élt 18 évet és 236.000 km-t. RIP.

2011. december 12., hétfő

Véletlennapló 104.

1. Pár napja József Attila Altató című költeménye volt a "napi versem", tegnap viszonthallom Sára filmjében.
2. Édesanyámmal beszélgetve szóba kerül, vajon hány évesek első feleségem gyermekei. Ma az utcán szembe jön velem Mónika, így rögtön meg is kérdezem tőle a gyermekek korát.
3. Részletet látok Vitézy László Úgy érezte szabadon él c. filmjéből, amiben Beatrice szöveget mond fel egy csöves. Ma ugyanez a srác bicegő koldusként odajön hozzám az Andrássy úton, és pénz kér.

Magyar filmkurzus 70. Sára: Feldobott kő (1968)

Arányaiban kissé elméretezett, ám friss hangú,becsületes film.

2011. december 9., péntek

A múló idő nyomában - December

A sorozat utolsó képe... :-(

PBEST: Kaisers TV, Ungarn - Szkéné

Szokott módon ötletes, bár ezúttal középtájon kissé kifulladó előadás, az immár elvárt magas színvonalú színészi játékkal.

2011. december 6., kedd

Külföldi filmkurzus 30. Bresson: Zsebtolvaj (1959)

Furcsa kis film, Bressonnak kétségkívül egyedi stílusa van.

2011. december 5., hétfő

2011. december 3., szombat

Külföldi filmkurzus 28. Bergman: Tükör által homályosan (1960)

Az ún. "Trilógia" megítélésem szerint leggyengébb darabja, de számos ponton már nagyon erősen exponálja Bergman visszatérő témáit.

Magyar filmkurzus 69. Tarr B: A torinói ló (2011)

A filmművészet vége a világ végén. Tarr visszavonja a teremtést, és minden elsötétül. Remekmű. (Amúgy bámulatos, hogy a "szakkritika" milyen egyöntetűen menetel el a film lényege mellett, még a különben felkészült, és Tarr-szakértőnek számító KAB-nál is ijesztő melléfogásokat olvashatunk, és rémült tanácstalanságot tapasztalunk a Filmvilágban).

2011. november 29., kedd

Véletlennapló 104.

Ugyanazon a napon nézzük meg Az ember tragédiáját a Nemzetiben, amikor a Jankovich Marcell-féle filmváltozatot bemutatják az Urániában. Aznap este Prohászkát olvasok, aki egy Madách idézettel zárja mondandóját.

Olvasónapló 13.

Azt hiszem sohasem olvastam még norvég regényt. Loe könnyedén, és stílusosan ír súlyos tartalmakról, bár a könyvben sok a logikai bukfenc.

2011. november 28., hétfő

2011. november 26., szombat

M.A.T. kongresszus, Siófok

A mai Evangélium

Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Vigyázzatok, hogy el
ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági
gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a
csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és
imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd
bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”
Lk 21,34-36

2011. november 23., szerda

Külföldi filmkurzus 27. Niccol: Lopott idő (2011)

Bonnie és Clyde Orwell 1984-ében, avagy Hollywood komolytalan társadalomkritikája. Akik ezeket a filmeket készítik és játsszák, mind a luxus-időzónában élnek.

Mozart: Don Giovanni - Magyar Állami Operaház

A legkevesebb, amit el lehet mondani, hogy felette kínos, félkész előadás volt. Belátszó díszletmunkások, össze-vissza forgatott suta paravánok, ténfergő énekesek zenekari- és kórustagok próbálják menteni az elképzelés és ötlet nélküli rendezés hibáit egy rossz díszletben. Don Giovanni olyan jellegtelen, hogy Leporello lejátssza a színpadról, Zerlina egy népszínműből lépett elő, egyedül Donna Elvira hangja kárpótolt az elmaradt élményért. A szünetben eljöttünk. :-(
Nem csak mi láttuk így:

2011. november 22., kedd

Külföldi filmkurzus 26. Woody Allen: Éjfélkor Párizsban (2011)

Édesbús kis szösszenet, nosztalgia elmúlt aranykorok iránt, múltat vásároló butuska amerikaiak és az európai művészet krémjének találkozása egy filmes útikalauzban, szerelmes andalgás esőben és halálfélelem. Woody at his best. :-)

A múló idő nyomában - November

2011. november 19., szombat

2011. november 17., csütörtök

2011. november 15., kedd

Külföldi filmkurzus 24. Albert Schweitzer - Egy élet Afrikáért (2010)

Helyenként kicsit "National Geographic" ízű, de összességében szép és felemelő film. Schweitzer talán nem volt ennyire naiv, kedélyes bácsika, és a szinkronhangjával is vannak gondjaim, de a lényeg így is átjött. Kiegészítésül érdemes beleolvasni Schweitzer írásaiba, mert jelentősen árnyalják a róla alkotott képet.

2011. november 14., hétfő

Donizetti: Lucrezia Borgia MUPA Edita Gruberova

A szcenírozott operaelőadás nem lesz a kedvenc műfajom, de jó produkció volt.

2011. november 12., szombat

Hoppart - Korijolánusz - MU Színház

Majd' egy év alatt sikerült becserkésznünk, olyan ritkán játsszák, de megérte a várakozást. Közérthetővé, fogyaszthatóvá tett Shakespeare, egyben valódi politikai gyorstalpaló demokrácia és diktatúra működéséről, erős áthallásokkal a mai Magyarországra. A színészek összjátéka és kórusa lenyűgöző. Jó színház!
http://hoppart.hu/eloadasok/korijolanusz/

2011. november 11., péntek

Szent Márton nap


Tátrai Zsuzsanna: Lúd, újbor, vesszőzés

Néphagyományok Márton napján. Szent Márton élete és legendája

Szent Márton püspök 316-ban (vagy 317-ben) született a Római Birodalom Pannónia tartományában, római katonatiszt fiaként. Szülőhelyeként Savariát jelölik meg. Szülei néhány évvel később Ticiniumba (Pavia) költöztek. Márton 328-ban – szülei tiltakozása ellenére – katekumen (hitújonc) lett. 331-ben sorozták be a római hadseregbe, és mint lovas testőrtisztet Galliába vezényelték.

A legenda szerint 334-ben a galliai Ambianum (Amiens) városkapuja előtt találkozott egy fázó koldussal. Köpenyét kettéhasította és egyik felét a koldus vállára terítette. A következő éjszaka álmában megjelent Krisztus a fél köpenybe burkolózva, mert ő volt, akit koldusnak vélt.

Márton hamarosan kilépett a hadseregből, és 334 táján megkeresztelkedett, majd téríteni indult kelet felé egészen a Dunántúlig. Hazatérve édesanyját is megtérítette. 359-ben Poitiers közelében telepedett le, hogy Hilarius püspök mellett lehessen. Turones (ma: Tours) városának polgárai 371-ben püspökké választották. A város mellett kolostort alapított, ami a középkorban Franciaország egyik vallási központja lett. Hívei és szerzetesei tiszteletétől övezve halt meg 397-ben. A hagyomány szerint november 8-án hunyt el, és november 11-én temették el. Temetésének időpontja vált emléknapjává. Szent Márton volt az első olyan szent, aki nem mártírként halt meg.

A Legenda Aurea a szent számos csodáját beszéli el, többek között gyógyításokat, halottak feltámasztását, az ördög legyőzését, a rablók megtérítését, vad kutyák megszelídítését.

2011. november 10., csütörtök

Miller: Pillantás a hídról - Örkény Színház, r.: Mácsai

Mácsai balladaként játszatja Eddie Carbone történetét, a hetvenes-nyolcvanas évek díszleteivel és kosztümjeiben,kicsit "zsótérosan". A színészek ismét kiválóak, nekem ezúttal a két Csaba tetszett a legjobban.
http://www.orkenyszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=522%3Aarthur-miller-pillantas-a-hidrol&catid=5&Itemid=17