2009. július 16., csütörtök

Tao Te King 36.

Amit összenyomnak,
kiszélesedik,
amit gyengítenek,
megerősödik,
amit megölnének,
nem marad meddő,
aki lopna,
az lesz a vesztő.
De épp ezt nem értik.
A gyenge legyőzi az erőset,
a lágy a keményet.
A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet.
Az állam éles fegyvereit
ne villogtassák a népnek.

2009.07.16.


Nyolc és fél év, 3103 nap. Köszönöm!

2 film

...ami olyan emberekről szól, akik nélkül egész jól meglenne a világ. Hazugsággyárosok, ruhafogasok, szélhámosok, percemberkék, léhűtők.
http://www.ghostsofgirlfriendspastmovie.com/
http://www.sexandthecitymovie.com/

2009. július 15., szerda

Thomas Merton: A szemlélődés magvai (Ursus)

SOK költő azért nem költő, amiért sok szerzetes nem szent: sohasem jutnak el odáig, hogy önmagukká legyenek. Nem tudják megoldani azt a feladatot, hogy azzá a meghatározott költővé vagy szerzetessé váljanak, akinek Isten szánta őket. Sohasem válnak azzá az emberré vagy művésszé, akivé egyéni életkörülményeik alapján válhatnának. Éveiket hiábavaló erőfeszítésekre fecsérlik, hogy másféle költővé, másféle szentté váljanak. Számos képtelen okból meg vannak győződve arról, hogy kötelességük valaki mássá válni, olyasvalakivé, aki kétszáz esztendeje meghalt, és egészen más körülmények között élt.Abban a reménytelen igyekezetben őrlik fel testüket-lelküket, hogy valaki másnak az élményeit éljék át, valaki másnak a verseit írják meg, vagy valaki másnak a szentségét sajátítsák ki.Többnyire önzésünk hajt arra, hogy mindig másokat kövessünk. Az emberek megpróbálják felnagyítani magukat azzal, hogy a divatosat utánozzák – túlságosan lusták ahhoz, hogy valami jobbat gondoljanak ki.A sietség tönkreteszi a szentet és a művészt. Gyors sikert akarnak, és lázas igyekezetükben nincs idejük arra, hogy hűek legyenek önmagukhoz. Ráadásul amikor az őrültség erőt vesz rajtuk, azt állítják, hogy sietségük valamifajta belső egység.

Véletlennapló 52.


Éjjel álmomban szokatlan élességgel feltűnik Gregory Corso Az utolsó gengszter c. verseskötete. Az álmot elfelejtem, de reggel megakad a tekintetem a könyvespolcon, pont Corso köteténél.


Gregory Corso: Lélek
A Lélek
az Élet
halálomon
átlebeg
végtelenül
mint egy folyó
ki tengerré
válni nem fél

/fordította: göbölyös n. lászló/

Létrontók 4.

Nyomul befele a szaunába vizes testtel (!), újsággal, de legtöbbször a haverokkal, az a legjobb, akkor közben be nem áll a mocskos szája, ontja a baromságait, a hétvégi nagy horgászfogásról, a plazmatévéjéről, a kocsijáról, a nyaralásáról, akármiről. Mindegy, a lényeg, hogy mások is hallják, mekkora arc, milyen talpraesett, okos, nagymenő. Aztán kimegy, megissza a sörét, ráver a nője fenekére, és végtelenül elégedett.

2009. július 13., hétfő

Katona - Alföldi Bánk bán jr - Szentendrei Teátrum

Nagyon lendületes, nagyon akrobatikus, nagyon "fiatalos", és nagyon vizes. Itt-ott még megbicsaklik, de bíztató előadás lehet, ha megússzák komolyabb baleset nélkül.
(...) a Nemzeti Színház színészeiként akár szép karrier elé nézhetnek, szintén hitelesek voltak már csak a koruknál és friss színészi elkötelezettségüknél fogva is – darabértelmezés és színjátszás tekintetében azonban nem sikerült átütő produkciót létrehozniuk. A Bánk bán most is, szabadtéren és értelmezési szabadsággal megajándékozva, elég unalmas és kormosan komor darab maradt. A becsempészett „maiság” ellenére nem sikerült leszedni róla a megértést akadályozó patinát, nem volt elég ironikus a megközelítés, a színészi játék pedig gyakran bennragadt a régimódi deklamáló, kiáltozós stílusban, a harsány, kulisszadöntögető gesztusok hamisságában. Hiába a mai ruhák, a mai arcok, a mai bikinik, ha a hang, a beszéd tónusa régimódi. (RadicsViktória/Revizor)