2009. december 7., hétfő

Véletlennapló 69.

Andrejev darabjában rövid részlet hangzik el Goethe A villikirály című verséből, amit pár nappal korábban olvastam.

Johann Wolfgang Goethe
A Villikirály

Ki nyargal a szélben, az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.-

Fiam, miért bújsz az ölembe, ki bánt?-
Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.-
A köd gomolyog, csak a köd fiam!

"Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen én
velem,mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad."

Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a villikirály?-
Fiam, csak csitt, nem mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.

"Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben a táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak."-

Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,
a villi-királykisasszonyok!
- Látom, fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek."

Szeretlek, a szépséged ingerel;
eljössz, vagy erővel viszlek el."-
Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt el a villikirály!

Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.

/Vas István fordítása/

Andrejev: Kutyakeringő Gothár Kamra

Főleg az első rész volt drámai pillanatokban, erős szituációkban, színvonalas alakításokban bővelkedő. A második felvonás alatt csökken a színpadi intenzitás, szerintem főleg a részeges-kurvás jelenet van szükségtelenül elnyújtva, túljátszva. A drámai alapanyag időnkénti bizonytalansága ellenére összességében így is kiemelkedő előadás. http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_docman&Itemid=14