Magyar filmkurzus 28. Mihályfy S: Indul a bakterház (1980)

Ezt a filmet is vagy húsz éve kerülgetem, most vettem egy mély levegőt, és megnéztem. Valamikor biztos nagyon tetszett volna, most inkább kínosnak éreztem.

Olvasónapló 5.

Az orvosok később megállapították, hogy az idegláz kimerültség eredménye volt. Nem is lehet

csodálni: hiszen Mihály tizenöt évig egyfolytában megerőltette magát. Megerőltette magát,

hogy más legyen, mint amilyen, hogy sohasem a saját hajlandóságai szerint éljen, hanem úgy,

ahogy elvárják tőle. Utolsó és leghősiesebb megerőltetése házassága volt. Azután az utazási

izgalom és az a csodálatos megoldódási folyamat, amit az olasz táj idézett fel benne, és az,

hogy egész nászútján úgyszólván egyfolytában ivott, és sosem aludta ki magát, mind

elősegítették az összeomlást. És főképp ez: amíg az ember jár, nem veszi észre, hogy milyen

fáradt, csak akkor, amikor leül. Mihályon is csak attól kezdve hatalmasodott el tizenöt év

kumulálódott fáradtsága, hogy Terontolában akaratlanul, de nem szándéktalanul, a másik

vonatra szállt, a másik vonatra, ami Erzsitől egyre távolabbra vitte, a magány és önmaga felé.

Nyitott szemmel 8.

Két gyöngyszem a József Attila lakótelepen, egy óvoda falán. Papírcsákó, körjáték, hol vagytok már... Az óvodák helyén idősek klubjai, gyermekeink meg a képernyőt bámulják.

Magyar filmkurzus 27. Sándor Pál: Herkulesfürdői emlék (1976)

Akkortájt nagyon megragadott, mai szemmel nézve viszont furcsa öszvér ez a film: leginkább Sándor Pál stílus-és hangulatteremtő erejének köszönhetően élvezetes, a témaválasztás felett finoman szólva eljárt az idő. Ám van olyan érzésem, hogy a menekülő '19-es vörösök már anno is csupán ürügyül szolgáltak a szanatóriumi világ megteremtéséhez a rendezőnek.

Egy Hamvas gondolat

(...) "Az ember a szerelmet és a sexust összezavarja. Gyakran szerelemnek tart valamit, ami csak sexus, és azt hiszi, hogy kivétel nélkül minden szerelemnek sexusban kell végződnie. S az ember azt hiszi, hogy a lényeket végül is a sexus teremti. A lényeget a szerelem teremti, a sexus csak azt a ruhát adja hozzá, ami terhére van, s amit úgyis le kell vetni. Teremteni csak két psyché tud, és ez a szerelem, amely testi érintkezés nélkül teremt. Amikor a sexus elmerül, elfelejtődik, amikor a két psychét a másik iste ni lénye oly erővel árasztja el, amikor még minden érintés vagy a közeledés merő gondolata is gyalázatnak, borzalomnak tűnik, amikor a másik, idegen, ismeretlen lény oly tüzet gyújt, hogy a természetből, mint a villám, kicsap, ez a psyché-szerelemben a megtermékenyítő nemzés pillanata." (...)

Héloise és Abélard In: A láthatatlan történet

Magyar filmkurzus 26. Szemes M: Az alvilág professzora (1969)

Felejthető krimi a hatvanas évek díszleteiben, valódi időutazás gyermekkoromba.

Magyar filmkurzus 25. Fehér I: Gyalog a mennyországba (1959)

A borzalmas "vörös faroktól" eltekintve igencsak nézhető kis film az illúziók elvesztéséről, az ambíciók valósághoz igazításáról, szerelemről, párkapcsolati hepehupákról. Latinovits színészete itt még kissé kiforratlan, Törőcsik csodás, Básti, Krencsey profi.

Szent Balázs napja

Babits Mihály: Balázsolás (részlet)

Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek - de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel...

Magyar filmkurzus 24. Ranódy László Aranysárkány (1966)

Kosztolányi költői formában mutatja meg azt, amit Hamvas "a barbárság vertikális betörésének" nevez. Igénytelenség, erőszak, hazugság, árulás. És ekkor még csak a XX. század első harmadában jártunk...

Nemes Nagy Ágnes: Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

Véletlennapló 84.

Tegnap este édesanyám kezembe ad egy újságot egy Zacher Gáborról szóló cikkel. Késő este viszontlátom a jeles toxikológust egy beszélgetős portréműsorban a televízióban. A ma reggeli első telefonbeszélgetésemben a másik fél megemlíti Zacher nevét.

:-)

Háy János: Nehéz - Bárka Színház

Ennél is erősebb, remek előadás születhetett volna, ha a rendező Bérczes László jobban bízik Háy szövegének erejében, végig meg meri tartani a kvázi monodráma formát, és nem iktat be egy hosszadalmas, didaktikus jelenetfüzért a "gyerek" életének sorsdöntő napjáról. Úgy érzem az előadás pont ezzel a fél órával hosszabb a kelleténél, és komoly színvonalzuhanáson is átmegy. A toldalék nem illeszkedik szervesen a Mucsi Zoltán dominálta másfél órához, felesleges és zavaró, mint a nézőteret belengő dohányfüst. A kevesebb ezúttal több lett volna. Viszont át kell értékelnem a Mucsi Zoltánról alkotott véleményemet.

Verdi: A szicíliai vecsernye Magyar Állami Operaház

Kicsit hosszú, mérsékelten látványos előadás, jó egyéni teljesítményekkel.

Pauer 70 Pszeudo 40

Érdekes, de szerintem rosszul rendezett kiállítás. Pauer művei elszórva az MTA XIX. századi festménygyűjteményében. Inkább bosszantó, mint izgalmas.
http://www.pauergyula.hu/
http://mta.hu/sajtoszemle/pszeudo-40-pauer-70-egyedulallo-kiallitas-az-akademian-126178/

Egy cikk a "fenntartható fejlődés" híveinek

http://www.mindennapi.hu/cikk/tarsadalom/2030-az-olajalapu-vilag-vege/2011-01-26/1297

Magyar filmkurzus 23. Makk K: Ház a sziklák alatt (1958)

Fojtott feszültség, komor atmoszféra, kínos összezártság, szikrázó indulatok. Görbe János mint "maradi", az önsorsrontáshoz mindhalálig ragaszkodó parasztember, Bara Margit, mint a végzet asszonya, Psota Irén, mint púpos boszorkány. Csodás film.

A mai Evangélium

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e
lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a
lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy
nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért,
hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így
folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan
mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek
van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
Mk 4,21-25

Olvasónapló 4.

Szomorú, fájdalmas könyv. Főleg a Bódy Gáborról szóló fejezet viselt meg, akinek idő előtt halálában úgy tűnik komoly szerepet játszhatott, hogy képtelen volt szabadulni a hálózat vasmarkából. Bódy ügynökmúltja a Kutya éji dalának egészen új olvasatát kínálja. Meglepődve olvasom, hogy a pár napja látott magyar film rendezője, Máriássy Félix is besúgó volt. A legerősebb résznek a Szabó István ügy recepcióját taglaló fejezetet érzem, abban a mai magyar közbeszéd minden rákfenéje tanulmányozható. Felkavart, hogy ott virít a kötetben olyan egykori ügynök neve is, aki nagy valószínűséggel engem is feldobott 1985-ben...

"Bús düledékein..." Magyar Képzőművészeti Egyetem

Egy jól elrejtett kis kiállítás Müllner János 1910 körül készült fotóival a Kárpát-medence várairól.

Magyar filmkurzus 22. Máriássy F: Egy pikoló világos (1955)

Roppant érdekes film a Rákosi korszak végéről. Egy évvel a forradalom előtt, már nem annyira sematikus, még nem annyira újhullámos. Minden bénasága ellenére tömény erotika és elementáris életvidámság sugárzik belőle. Bitskey Tibor Elvis-frizurával, Ruttkai Éva fürdőruhában, Őze Lajos gimnasztyorkában, Kautzky József jampi-öltönyben (!). Schubert Éva intrikál, és jönnek a sötét gondolatok az Élmunkás-hídon... :-)