Akkortájt nagyon megragadott, mai szemmel nézve viszont furcsa öszvér ez a film: leginkább Sándor Pál stílus-és hangulatteremtő erejének köszönhetően élvezetes, a témaválasztás felett finoman szólva eljárt az idő. Ám van olyan érzésem, hogy a menekülő '19-es vörösök már anno is csupán ürügyül szolgáltak a szanatóriumi világ megteremtéséhez a rendezőnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése