2011. április 18., hétfő

Egy Miszlivetz idézet

A magyar társadalom és az ország élén immár demokratikus legitimitással álló politikai és gazdasági elit nem készült fel az európai integrációra, ehelyett amit lehetett, ott folytatott, ahol a pártállam abbahagyta. És sajnos sok mindent lehetett. A globalizáció kérdéseire szintén kevés érvényes választ talált. A magyar társadalom darabokra hullott szegmensei ma a parttalan átalakulások, az európai integráció és a dezintegráló globalizáció összegabalyodott jelenségegyüttesével állnak szemben - tehetetlenül, értetlenül és egyre inkább frusztráltan, hol szégyenkezve, hol gyűlölködve. Kivételt egy szűk gazdasági és pénzügyi elit képez, amely viszont eddig nem sok érdeklődést mutatott az össztársadalmi kérdések megoldása iránt, és láthatóan fel sem fogta annak a növekvő mértékű felelősségvállalásnak a jelentőségét és kikerülhetetlenségét, amely a magukra valamit adó multik mindennapi tevékenységébe valóságosan is egyre inkább beépül. A Herceg, a Kalmár és a Polgár közötti partnerség gondolata nem érintette meg mélyen a hazai politikai és gazdasági osztályt.

Ahol a demokrácia külső, intézményesített formái és belső tartalmai közötti meghasonlás tartós vagy növekszik, ott a demokrácia válságban van. Ma Magyarországon ilyen helyzet állt elő. A legnyilvánvalóbb tünetek: az emberek növekvő hányada gondolja úgy, hogy a demokrácia intézményei nem az ő érdekében működnek. Ennek következtében nem bízik ezekben az intézményekben, sem az azokat közvetlenül irányító és ellenőrző politikusokban. Emiatt nem kíván részt venni közéleti vitákban, megmozdulásokban. Azt gondolja, a politikai osztály tagjait - nagyon kevés kivételtől eltekintve - saját hatalmi és anyagi érdekeik motiválják, és neki ezek befolyásolására nincs ereje és lehetősége. A Magyar Köztársaság polgárainak növekvő hányada vagy fél a demokrácia jelenlegi formájától, vagy nem képes vele azonosulni; elhagyatottságérzete van. Ez a félelem a szabadságtól és egyben a szegénységtől, amit a szabadság-szegénység szindrómájának is nevezhetnénk. A magyar társadalmat frusztrálja önpusztító tehetetlenségérzete, és agresszivitása vagy apátiája csak fokozódik azáltal, hogy még hosszú távon sem látja a kiutat jelenlegi helyzetéből.
A társadalom összetartó ereje végletesen meggyengült. A középosztály erőtlensége, alig-léte mellett ennek a gyengeségnek számos összetevője van, ezek közül azonban kettő kiemelkedik. A szabadságfok növekedésével, a globalizáció és az európai integráció kihívásainak fényében szembetűnő és szinte sokkoló a tudás és a felkészültség hiánya, valamint a közösséghez tartozásból fakadó felelősségérzet hiánya. Azaz a demokráciadeficit mellett intellektuális és morális deficittel is számolnunk kell.

Mi lett veled,Magyarország? (2008)

Nincsenek megjegyzések: