Szent Benedek napja

Szent Benedek regulája (részletek)

39. fejezet: Az étel mértéke

Úgy hisszük, hogy minden étkezésre, akár tizenkét órai, akár délután három órai, elég lesz két főtt étel az egyesek különféle gyöngeségei miatt; hogy aki talán az egyikből nem tud enni, a másikból lakjék jól. Tehát két főtt étel elég legyen minden testvérnek. De ha lehet valahonnan szerezni gyümölcsöt vagy friss zöldségféléket, adjanak harmadik fogást is. A kenyérből egy font elég legyen napjában , akár egy étkezés van, akár ebéd és vacsora. Ha vacsora is van, a házgondnok a font kenyérnek egyharmadát tegye el, és vacsorára adja oda. Ha a munka esetleg nehezebb volna, akkor az apát hatalmára és megítélésére van bízva, hogy ha kívánatos, valamivel többet adjon. De mindenesetre kerüljék a mértéktelenséget, hogy a szerzetes gyomrát soha meg ne terhelje. Semmi sem ellenkezik ugyanis annyira a keresztény emberrel, mint a mértéktelen evés és ivás, ahogy a mi Urunk mondja: "Vigyázzatok, hogy szívetek el ne nehezedjék a mértéktelenségben" (Lk 21,34).

Fiatalabb korú gyermekeknek azonban ne ugyanolyan mennyiséget adjanak, hanem kevesebbet, mint a felnőtteknek, és mindenben legyenek takarékosak.

A négylábú állatok húsának evésétől pedig mindnyájan teljesen tartózkodjanak, az egészen gyönge betegek kivételével.

40. fejezet: Az ital mértéke

"Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak meg amúgy" (1 Kor 7,7). Éppen ezért némi töprengéssel rendelkezünk mások táplálkozásának mértékéről. Mégis, ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét, azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor. Akinek azonban Isten megadja az önmegtartóztatás türelmét, tudják meg, hogy külön jutalmuk lesz érte.

Ha a helyi viszonyok, a munka vagy a nyári hőség miatt többre lenne szükségük, azt az elöljáró ítélje meg. De mindenképpen ügyeljenek arra, hogy sokat ne igyanak, vagy éppen meg ne részegedjenek. Bár azt olvastuk, hogy "a bor egyáltalán nem való szerzeteseknek", de mivel korunkban lehetetlen a szerzeteseket erről meggyőzni, legalább abban egyezzünk meg, hogy ne igyunk a telítettségig, hanem mértékletesebben; hiszen "a bor elszakítja Istentől még a bölcseket is" (Sir 19,2).

Ahol azonban a helyi viszonyok úgy hozzák, hogy a felemlített mennyiség sem kapható, hanem sokkal kevesebb vagy éppen semmi, áldják ezért az Istent, akik ott laknak, és ne zúgolódjanak. Különösen tehát arra intjük őket, zúgolódás nélkül éljenek.

41. fejezet: Mikor kell étkezni?

A szent húsvéttól egészen pünkösdig déli tizenkét órakor étkezzenek a testvérek, és este vacsorázzanak. Pünkösdtől pedig egész nyáron át, ha nincs mezei munkája a szerzeteseknek, vagy a nyár szertelen hősége nem lankasztja őket, minden szerdán és pénteken három óráig böjtöljenek; a többi napokon tizenkét órakor ebédeljenek. Ezt a tizenkétórai ebédet továbbra is tartsák meg, ha mezei munkával vannak elfoglalva, vagy ha túlságosan nagy a nyári hőség, de ezt az apát ítélje meg. Olyan bölcs tapintattal intézzen mindent, hogy egyfelől a lelkek üdve biztosítva legyen, másfelől a testvéreknek ne legyen okuk munkájukat zúgolódva végezni. Szeptember 14-től a negyvennapi böjt kezdetéig mindig délután három órakor étkezzenek. A negyvennapi böjtben pedig egészen húsvétig vesperás után egyenek. A vesperást magát úgy végezzék, hogy az étkezésnél ne legyen szükség mécses-világításra, hanem még napvilágnál végezzenek mindent. De más időben is, akár a vacsorát, akár az egyszeri étkezés idejét úgy végezzék, hogy minden napvilágnál történjék.