A nemnövekedés társadalma

2011. március 24. (csütörtök) 18:00
Végtelen növekedés egy véges világban? - Beszélgetés és könyvbemutató Serge Latouche professzorral és hazai szakértőkkel a gazdasági növekedés alternatíváiról

„Ha valaki azt hiszi, hogy egy véges világban létezhet végtelen növekedés, annak vagy elment az esze, vagy közgazdász.”

A fenti provokatív mondat idézet Serge Latouche professzor emeritus A nemnövekedés diszkrét bája című könyvéből, amelynek magyar nyelvű megjelenése alkalmából a professzor Budapestre látogat és beszélget a „nemnövekedés” paradigmájáról és hazai vonatkozásairól Boda Zsolttal (Védegylet) és Pogátsa Zoltánnal (Nyugat-Magyarországi Egyetem).

A „nemnövekedés” (décroissance) paradigmája 2009 májusában bukkant fel először Magyarországon Serge Latouche előadásában, amelyre a Francia Intézetben megrendezett szemináriumsorozat alkalmával került sor. A beszélgetéssorozat címe nem véletlenül volt „A pénzügyi válságtól a közgazdasági válságig. Az új gazdasági szabályozás tétjei”, hiszen a 2008-as pénzügyi, majd a továbbgyűrűző gazdasági válság alapjaiban kérdőjelezte meg a folyamatos gazdasági növekedésre alapozott társadalmi berendezkedésünket. Noha néhány neves közgazdász azóta hangot adott a piac korlátlan szabadságával és a növekedéssel kapcsolatos kételyeinek, a gazdasági rendszer mégsem változott: úgy tűnik, hogy a világ vezetői - nem véve tudomást az egyre nyilvánvalóbb gazdasági, környezeti, politikai és kulturális krízisről -, továbbra is csupán a GDP növelését tudják elképzelni a nyomasztó problémák egyetlen lehetséges gyógyírjaként.
Szerencsére azonban az emberek egy része nem bíz mindent a politikusokra és más döntéshozókra, így az utóbbi évtizedben számos olyan civil kezdeményezés jött létre, amely fenntartható, igazságos és a gyakorlatban is megvalósítható megoldásokat keres a globalizálódó világ sokszoros válságára. A „nemnövekedés” is egyfajta mozgalomként terjedt el Franciaországban a második évezred elején, követői radikális és kritikus szemlélettel viszonyulnak a Föld erőforrásainak véges voltát figyelmen kívül hagyó, korlátlan növekedésen alapuló, termelésközpontú, elidegenedett fogyasztói társadalmunkhoz.
Bár a „nemnövekedés” fogalma első hallásra kissé idegenül hangozhat Magyarországon, meggyőződésünk, hogy egy jól használható fogalmi keret, ami valamiféle közös kontextust teremthet a szerencsére hazánkban is aktív, sokszínű, alternatív civil kezdeményezések számára. Hiszen a „nemnövekedés” valójában egy provokatív elnevezése mindannak a filozófiai elgondolásnak és a gyakorlatban is megvalósítható kísérletnek, amelynek segítségével rátalálhatunk egy olyan új szempontokon alapuló társadalmi berendezkedésre, amely a föld természeti erőforrásaival képes bölcsen gazdálkodni, élhető feltételeket teremtve mind kortársaink, mind a jövő nemzedékek számára. A „nemnövekedés” tehát nem maga a cél, hanem egyfajta eszköz, átmenet egy új társadalmi berendezkedés felé. Ezért tartjuk fontosnak és örömtelinek, hogy Serge Latouche könyve immár magyarul is olvasható, és reméljük, hogy az általa leírt gondolatok itthon is egy inspiráló és gyümölcsöző vita kiindulópontjai lehetnek majd a jelenlegi gazdasági-társadalmi-politikai rendszerünk fenntarthatóságát és alternatíváit illetően.

Nos, ez így szépen hangzik, de - ahogy a bevezetőben is szóba került - legkevesebb húsz éve része az ökológiai diskurzusnak. A gond már rég nem annyira a diagnózis körül van, bár a "fenntarthatóság" teljesen irreális követelményétől úgy tűnik sokaknak még mindig nem sikerült elszakadni. Mit szeretne fenntartani, aki ebben hisz? A pénz- és hatalomfüggést, az atlanti civilizáció mások kifosztásán alapuló jólétét, a szénhidrát alapú civilizációt? A gond ezúttal is a megoldási lehetőségek és a társadalmi cselekvés körül van. Ha egy autó- vagy vásárlásmentes napon a népesség töredéke sem képes az önkorlátozásra, a mértékletességre, akkor úgy tűnik erre - Latouche ötletével ellentétben - aligha lehet paradigmaváltást alapozni. A fogyasztói társadalom szenvedélybetegként működik: tagadja saját valódi állapotának súlyosságát, a káros következmények ellenére folytatja a romboló tevékenységeket, és belátás alapján nem változik, csak akkor, ha erre rá van (lesz) szorítva.