Baltazár Színház - Gödör

Véletlennapló 80.

Kápolnásnyékre menet az autóban egy Mikszáth kisregényről mesélek Pirónak, amiben Napóleon aranyakról esik szó. Nyéken apósom váratlanul egy Napóleon arany utánzatot vesz elő.

1956. október 23.

Nem látom a nemzeti lobogókat a házakon. Pedig a múltját nem tisztelő népnek aligha van jövője...

A múló idő nyomában - Október

Újabb kisbrávó a "kreatívnak"

Ha AKARSZ egy telefont, akkor AKARJAD nagyon, mert az neked ALAPBÓL JÁR, meg TÖK ÉDY. Kimosott agyaddal a könyvekről már úgyis rég letettél, a rongyokat pedig úgyis megveszed. Csak AKARNI kell.

A magyar festészet napja

Mednyánszky László Őszi táj

GJ, OH 50 Café Magritte

Handke, Bodó, Szputnyik, Graz, Nemzeti

Többnyire ötletes, de helyenként elfáradó előadás, a Bodó-féle filmes stílusban. Nekem szimultán látványnak sok, mondandót, mélységet tekintve viszont kevés volt. Ahogy Hamvas mondja: nem mű, csak mutatvány.
http://azora.blog.hu/

I.M. Modor Ádám

Halottam itt is, ott is, egyre többen...

Az irgalmasság cselekedetei - Lőcse, Szt.Jakab templom

Az irgalmasság cselekedetei a holtak eltemetése, a foglyok kiváltása, a mezítelenek felruházása, a hajléktalanok befogadása, az éhezők táplálása, a szomjúhozók itatása és a szomorúak vigasztalása. Jézust a szűkölködőkben ismerjük fel, míg az irgalmasságot gazdag házaspár gyakorolja. A képek fölött látható angyal maga a "jótékonyság szelleme". A bűnöket az azokat megtestesítő állatokkal ábrázolja az ismeretlen művész: így a jóra való restséget szamárral, a haragot a medvén ülő (ön)gyilkosokkal, az irigyeket a csontot rágó kutyával, a torkosságot a kacsát tartó rókával, a bujaságot az anyasertés hátán ölelkező párral, a kapzsiságot a béka hátán kincseket gyűjtővel, a kevélységet pedig az oroszlán hátán ülő házaspárral. A két sorozat kontrasztja tudatos komponálásra vall, és sikeresen ülteti át az elvontságot érzékelhető valósággá.

Véletlennapló 79.

A mai újságban cikket olvasok Pege Aladárról, pár órával később a városban járva megakad a szemem szülőháza emléktábláján.

Egy Radnóti vers

PÁRIS

A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.
Nem hagytalak el gyönyörű
vad ifjúságom, hangod mintha tárna
visszhangzana, szívemben szól ma még.
A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék.

S balról, a park nagy fái közt
az egyik úgy sárgált az égre, mintha
előre látná már az őszt.
Szabadság, hosszucombu drága nimfa,
aranyló alkonyatba öltözött,
bujkálsz-e még a fátylas fák között?

Mint hadsereg vonult a nyár,
port vert az úton és dobolva izzadt,
hűs pára szállt utána már
s kétoldalt szerteszét lengett az illat.
Délben még nyár volt s délután esős
homlokkal vendégségbe jött az édes ősz.

Úgy éltem akkor, mint gyerek,
kedvemre, s úgy is, mint tudóskodó
öreg, ki tudja már: a föld kerek.
Zöld voltam még s szakállam mint a hó.
Sétaltam és kinek volt gondja rá?
Később leszálltam én a forró föld alá.

Hol vagytok ó, zengő állomások:
CHÁTELET-CITÉ - St. MICHEL-ODÉON!
S DENFERT-ROCHEREAU - úgy hangzol mint egy átok.
Térkép virágzott foltos nagy falon:
Hol vagytok ó! - kiáltok. Hallgatózom.
És zúgni kezd a testszag és az ózon.

S az éjszakák! az éji vándorút
a végekről a Quartier felé!
Páris felett a furcsán elborult
hajnal mégegyszer felszürkéllik-é
mikor a versírástól részegen
és félig alva már aludni vetkezem?

Ó, visszatérni, tűnő életem
nehéz sodrából lesz-e még erőm?
A lent bűzölgő olcsó étterem
macskája párzott fönt a háztetőn.
Hogy nyávogott! Mégegyszer hallom-é?
Akkor tanultam meg, hogy hajdanán milyen
ricsajban úszhatott a hold alatt Noé.

1943. augusztus 14.

Gödi ősz. Kert, fák, állatkák, csönd, szeretet

Nyitott szemmel 6.

BZSE, a magyar szabadság mártírja. Forgalomban, elhagyottan, észrevétlen.

Október 6. A tizenhárom aradi vértanú emléknapja, 1849-2010

Tompa Mihály

A madár, fiaihoz

Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanitottalak?!
Vagy ha elmult s többé vissza nem jő
A vig ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!

Nagy vihar volt. Feldult berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek...
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!

Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld ujra felvirúl.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek;
A jelennek búját édesitvén:
Fiaim, csak énekeljetek!

A bokorban itt az ősi fészek,
Mely növelte könnyü szárnyatok;
Megpihenni most is abba tértek,
Bár a fellegek közt járjatok!
S most, hogy a szél összevissza tépte:
Ugy tennétek, mint az emberek?
Itt hagynátok, idegent cserélve...?
- Fiaim, csak énekeljetek!

Csehov: Három nővér - Andrei Serban, Nemzeti Színház

Számomra az utóbbi évek egyik legnagyobb színházi élménye...

Kirándulás a Börzsönyben

Kismaros-Zebegény, 16 km...

Tasnádi: A fajok eredete - Sirály

Van benne néhány szívszorító pillanat, pár remek ötlet, de összességébén hiányérzettel álltam fel a végén. Az előadás nem használja ki a benne rejlő lehetőségeket, és a második felében bekövetkezett, amitől tartottam: a Mucsi-Scherer páros fárasztó, maníros ripacskodása.

http://www.revizoronline.hu/hu/cikk/2665/a-fajok-eredete-siraly/

Véletlennapló 79.

1. Vacsoránál Piróval szóba kerül a fókuszcsoport, este a Sirályban látott darabban elhangzik ugyanez a kifejezés.
2. Az autóban Branyiszkóról, 1848-ról beszélgetünk. Vácon a piros lámpánál körbenézek, és egy Damjanich emléktáblán akad meg a szemem. Este a tv-ben belebotlok egy műsorba, ami a komáromi erődről, Klapkáról és Haynau-ról szól.

Felvidék - Betlér, Andrássy kastély és mauzóleum