Az emberiségnek pedig minden időben van része, amely ezeket a törvényeket magára kötelezőnek nem ismeri el. Ezt nevezi a hindu hagyomány csandalának, kaszton kívülinek. Csak az ösztön szavára hallgat, az illemmel nem törődik, a tisztasággal, az erkölcsi érintetlenséggel szintén nem, a szokásokat, az udvariasságot nem tiszteli. Elragadtatja magát, indulatos, alacsony vágyak rabságában él, s ezért még csak szégyent sem érez, testi vágyait kiéli, sőt még kérkedik is azzal, hogy gátlásai nincsenek, szennyes szavakat, durva és bárdolatlan hangot használ. Ezt az embert nem az értékek rendje ítéli arra, hogy a szakrális közösségnek tagja ne lehessen. Ez az ember maga helyezi magát törvényen kívül. Nem azért tisztátalan, mert ezt valamely törvénykönyv önkényesen így állapította meg, hanem azért, mert ez az ember a tisztátalanságban van otthon, oda való, ez a világhelye és ott érzi magát jól. Csak egyszer születik, az anyagban, s ezzel tökéletesen meg is van elégedve, és a magasabb rendbe való fölemelkedés vágya benne fel sem ébred. A szellem magasrendűségéről sejtelme sincs, és ha róla hall, hitetlenül áll, vagy gúnyolódik. Életének magas célja a bő táplálkozás és a hosszú alvás, mint a kutyának. Ezért volt az őskorban jelképe a tisztátalan és szégyentelen állat: a kutya.A beavatás lényege végül is semmi más, mint az a belátás, hogy a magasabb rendű élet alapja: az önmegtagadás. Ez a tapasz, az önmegtagadás avatja az emberi életet szakrálissá. S ez az, amit a csandala nem ért és nem akar érteni, amit nem hisz és nem tud elhinni. A csandala az ösztönöket szabadon ki akarja élni. Ezért válik tisztátalanná. A hierarchikus közösség szava ezért: a törvény; a csandala szava ezért: a korlátlan kiélés.Ennek a tömegnek jelenléte a közösség számára állandó veszély, és a közösséget csak a szakrális rend gondos fenntartása őrzi meg, hogy a sötét tisztátalanság lent maradjon, lenyomva, fékentartva, mert ha a tisztátalanság feltör, iszapjában az egész közösség elmerül és megfullad. A tisztátalanságot az egyes embernek önmagában és a közösségnek a társadalmi rendben szigorúan féken kell tartania, mert jaj annak, amelyben a tisztátalan szóhoz jut, és százszor jaj annak a közösségnek, amelyben a tisztátalan, aki nem ismeri a szellemet, a függőséget, aki nem látja az értékrendet, vezetővé válik.
(Scientia Sacra)
2009. december 19., szombat
2009. december 18., péntek
2009. december 14., hétfő
2009. december 7., hétfő
Véletlennapló 69.
Andrejev darabjában rövid részlet hangzik el Goethe A villikirály című verséből, amit pár nappal korábban olvastam.
Johann Wolfgang Goethe
A Villikirály
Ki nyargal a szélben, az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.-
Fiam, miért bújsz az ölembe, ki bánt?-
Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.-
A köd gomolyog, csak a köd fiam!
"Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen én
velem,mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad."
Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a villikirály?-
Fiam, csak csitt, nem mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.
"Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben a táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak."-
Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,
a villi-királykisasszonyok!
- Látom, fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek."
Szeretlek, a szépséged ingerel;
eljössz, vagy erővel viszlek el."-
Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt el a villikirály!
Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.
/Vas István fordítása/
Johann Wolfgang Goethe
A Villikirály
Ki nyargal a szélben, az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.-
Fiam, miért bújsz az ölembe, ki bánt?-
Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.-
A köd gomolyog, csak a köd fiam!
"Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen én
velem,mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad."
Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a villikirály?-
Fiam, csak csitt, nem mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.
"Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben a táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak."-
Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,
a villi-királykisasszonyok!
- Látom, fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek."
Szeretlek, a szépséged ingerel;
eljössz, vagy erővel viszlek el."-
Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt el a villikirály!
Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.
/Vas István fordítása/
Andrejev: Kutyakeringő Gothár Kamra
Főleg az első rész volt drámai pillanatokban, erős szituációkban, színvonalas alakításokban bővelkedő. A második felvonás alatt csökken a színpadi intenzitás, szerintem főleg a részeges-kurvás jelenet van szükségtelenül elnyújtva, túljátszva. A drámai alapanyag időnkénti bizonytalansága ellenére összességében így is kiemelkedő előadás.
http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_docman&Itemid=14
http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_docman&Itemid=14
2009. december 6., vasárnap
2009. december 2., szerda
2009. november 28., szombat
A mai Evangélium Lk 21,34-36
Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: "Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt."
2009. november 25., szerda
Véletlennapló 68.
Hétfőn az egyetemen elhangzik W.A. neve, egy általa újrafordított szöveget ajánlanak nekem. Kedd este ott látom W.A.-t a Bárkában.
:-)
:-)
Dob+Basszus Live Kiscsillag Bárka Színház
2009. november 22., vasárnap
Pater Sparrow "1"
Nem remekmű, hanem kicsit túlzsúfolt, de igen erős látványvilágú profi film, afféle "filozófikus sci-fi", sztem jócskán benne van Hamvas hatása is. Érdekes, hogy ha egy filmen kicsit gondolkodni kell(ene), akkor a szellemileg tunyább magyar kritikus azonnal "zavarosnak" látja, és feladja, (Lásd Fáy Miklós bugyuta és rosszindulatú fanyalgását a nol.hu-n.)2009. november 20., péntek
2009. november 18., szerda
Egy mondat
"Egy ország, amely csupa olyasmit vásárol, fogyaszt (és gondol), amiért másoknak kell fizetnie, és amit idehaza állít elő, még annak a haszna is nagyrészt elvándorol – a legtehetségesebb magyarokkal együtt -, az nem kerülheti el az anyagi és szellemi nyomorúságot."
(Lányi András)
(Lányi András)
2009. november 15., vasárnap
2009. november 13., péntek
Véletlennapló 67.
A hírekben bemondanak egy Hódmezővásárhely melletti balesetet, pár másodperccel később a kollégáim szóba hozzák egy hete nálunk járt hódmezővásárhelyi barátomat.
2009. november 11., szerda
Véletlennapló 66.
2009. november 10., kedd
Ibsen Peer Gynt (részlet)
Végiglebegni
idő árján, szárazon,
óvni énedet nagyon.
Férfiúság telijében
vagyok én: én, kicsi szépem!
Vén sasszárny ritkulva lendül,
vén fickónak teste gyengül,
foga nincsen vén anyónak -
keze fonnyadt vén apónak -
s vénnek nincs ép lelke sem.
Ifjuság! Úr lenni vágyom,
mint egy szultán, hevesen
de nem pénzen, Gyntiánán,
szőllején és pálmafáján:
úrrá lenni ifjúságom
által egy szűz-szívnek álmán. -
Láthatod, veled pihenve
mért fordult kegyem feléd itt,
vágyam mért szivedre épit?
Hogy megalapítsa benne
énem kalifátusát.
Teljhatalmat birtokolni,
vágyó szíved sóhaját!
Csak-enyém csak így maradnál.
Jobban foglallak be holmi
drágakőnél és aranynál.
Hogyha elválunk, fakulni
fog az élet - persze benned.
Addig kell betöltve lenned,
hogyha akarod, ha nem,
lényem által teljesen.
Fürtjeidnek éji sátra,
s minden bájad, drága gyermek
hívjon szultánlakomára,
mint a babyloni kertek.
Alapjában jó, hiába,
hogy fejecskéd még üres.
Lelkes ember önmagába
elmerülni köteles.
Ám egyet mondok, figyeld meg:
bokádra, ha szereted,
gyűrűt kapsz, dísszel kivertet,
legjobb lesz nekem s neked;
s én leszek: Peer lesz a lelked,
idő árján, szárazon,
óvni énedet nagyon.
Férfiúság telijében
vagyok én: én, kicsi szépem!
Vén sasszárny ritkulva lendül,
vén fickónak teste gyengül,
foga nincsen vén anyónak -
keze fonnyadt vén apónak -
s vénnek nincs ép lelke sem.
Ifjuság! Úr lenni vágyom,
mint egy szultán, hevesen
de nem pénzen, Gyntiánán,
szőllején és pálmafáján:
úrrá lenni ifjúságom
által egy szűz-szívnek álmán. -
Láthatod, veled pihenve
mért fordult kegyem feléd itt,
vágyam mért szivedre épit?
Hogy megalapítsa benne
énem kalifátusát.
Teljhatalmat birtokolni,
vágyó szíved sóhaját!
Csak-enyém csak így maradnál.
Jobban foglallak be holmi
drágakőnél és aranynál.
Hogyha elválunk, fakulni
fog az élet - persze benned.
Addig kell betöltve lenned,
hogyha akarod, ha nem,
lényem által teljesen.
Fürtjeidnek éji sátra,
s minden bájad, drága gyermek
hívjon szultánlakomára,
mint a babyloni kertek.
Alapjában jó, hiába,
hogy fejecskéd még üres.
Lelkes ember önmagába
elmerülni köteles.
Ám egyet mondok, figyeld meg:
bokádra, ha szereted,
gyűrűt kapsz, dísszel kivertet,
legjobb lesz nekem s neked;
s én leszek: Peer lesz a lelked,
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

