2013. február 24., vasárnap

Olvasónapló 43.

Csalódottan, hiányérzettel, s kissé bosszankodva tettem le ezt a könyvet, amit kihagyott lehetőségnek látok. Hála az indulatvezérelt Mihancsik buta kérdéseinek, kérdésnek álcázott tendenciózus kijelentéseinek, és felkészületlenségének, majdnem sikerült az aktuálpolitizálás mocsarába süllyeszteni az életrajzi beszélgetéséket, Gerőről meg alig tudtam meg mást, mint amit eddig is tudtam róla. Egy lassan  a "megmondó ember" kétes szerepébe csúszó, brillliánsan okos "public intellectuel" - félprofilból. Engem a másik, gondosan titkolt arca jobban érdekelt volna....

Nincsenek megjegyzések: