2011. június 8., szerda

Egy Berzsenyi versszak


Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk,
az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,
messzebb járnak szemeink:
bámulva kergetjük álmunk tarka képét,
örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,
s későn hullnak könnyeink.

(Búcsúzás Kemenesaljától - részlet)

Nincsenek megjegyzések: