A haszonleső vallásosság
Olyik ember a vallásosságot csereüzletnek nézi: az ember
kötelessége, hogy jól viselkedjék, Isten parancsainak és az előírt
szertartásoknak eleget tegyen; Isten dolga, hogy az embert ugyanoly
arányban lássa el földi javakkal, amennyire jól viselkedett, a
parancsokat követte, a szertartásokat elvégezte. Eszerint a
legvallásosabb és legjobb embereknek kéne leggazdagabbaknak lenni, s a
vallástalanoknak és törvényszegőknek nyomorogni kellene.
Aki úgy vallásos, hogy cserébe hozzájusson a sóvárgott javakhoz:
máris bebizonyította kapzsiságát és érdemtelenségét. Isten jósága nem
hízlalda és nem jótékonysági intézmény. Az isteni szeretet változatlan
sugárzása semmihez nem hasonlít kevésbe, mint a jótékonykodáshoz, a
vágyak kielégítéséhez. Ha vágyaid közül ki tudsz bontakozni, akkor
éred el Istent.
Felekezetiesség
Sokan vannak lelkes és harcos katholikusok, protestánsok,
izraeliták, kik Istent csak félig-meddig hiszik és vallásuk dogmáiban
egyáltalán nem tudnak hinni, mindamellett ökölre mennek
felekezetükért. A mozdonyból csak a kazánt vállalják, mely
robbanékony, de a kerekeket nem, melyekkel járni lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése