Olvasónapló 1.

A neves véleményformáló és szociológus, Sir Anthony Giddens 1999-ben, a BBC-ben elhangzott ún. Reith-előadásait tartalmazó kis kötete sokat segített abban, hogy megértsem annak a kozmopolita logikának és értékrendnek a működését, amelynek minden elemét alapvetően elhibázottnak tartom. Giddens könyve viszonylag sokat ígér, ám igen keveset ad. Elsősorban széles merítést mások (Beck, Hobsbawm, Shils, stb.) gondolataiból, ami nem lenne baj, ha ezeket aztán kiegészítené a sajátjaival. Ám távolról sem ez a helyzet. Giddens ír a globalizációról, a kockázattársadalomról, a hagyományról, a családról, és a demokráciáról. Közhelyesen, apologetikusan. A szöveg egyetlen érdemi gondolkodói teljesítményét a hagyományról megfogalmazott, erősen vitatható, de legalább inspiratív mondatai, mélypontját pedig a családról szóló fejezet jelenti. A könyvben éppen azok a részek maradnak elnagyoltak, kidolgozatlanok, amelyek továbbgondolást érdemelnének, a gondolatmenet ott akad el, ahol valóban érdekessé, fontossá, és/vagy személyessé válhatna (a nemzetközi fellépés hiánya a környezetpusztítással kapcsolatban, a globalizáció mint "kölcsönfolyamat" és nem a kifosztás rendszere, a kozmopolita értékrend azon elemei, amelyekért meghalni is érdemes, stb.) Giddens könyvecskéje annak a - számomra aggályos - gondolkodásmódnak a mintapéldája, amelynek alapelemeit a múlt felszámolása, a hagyomány fontosságának megkérdőjelezése, az értékek leszólása, a közösség ellenesség, a hit=vallás=fundamentalizmus leegyszerűsítés, a tanácstalan, irányvesztett, szorongó, manipulált fogyasztói biomassza autonóm emberként való beállítása, a globalizáció természeti törvényként való prezentálása, az "érzelmi demokrácia" (érts a család szétbomlasztása) iránti igény nyílt megfogalmazása, az "elszabadult világ" mint a liberális demokrácia világméretű diadalmenetének ünneplése jelentik. Ám arról gondosan hallgat, hogy merre tart a látványos diadalmenet: az ökológiai katasztrófa, a globális szegénység és éhínség, a túlnépesedés, a multik által pénzelt gyerekmunka, a nyersanyagokért folytatott háborúk, a génmanipuláció, az egyenirányított, arctalan, bizalmukat, közösségeiket és értékeiket vesztett embertömegek közelgő lelki és fizikai katasztrófái felé. Szívesen olvastam volna ezekről a kérdésekről is Sir Giddens saját gondolatait.

A kötet második, javított (!) hazai kiadása (Napvilág kiadó, Demos Könyvek, 2005) helyenként az érthetetlenség határáig pongyola, hemzseg a nyakatekert, magyartalan mondatoktól, az aggályos fordítói megoldásoktól.

Egy kiragadott példa:

Eredeti szöveg: „What most of its defenders in Western countries call the traditional family was in fact a late, transitional phase in family development in the 1950's.”

A kötet fordítása:„A hagyományos család, ahogy azt védelmezői a nyugati országokban elnevezték, voltaképpen az 1950-es évek végének késői, átmeneti családfejlődésének az eredménye.”

A szöveg tényleges jelentése: „Amit védelmezői a nyugati országokban hagyományos családnak neveznek, az valójában a család fejlődésének egy kései, átmeneti szakasza volt az 1950-es években.”