Johann Wolfgang Goethe:
A kedves közelléte
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat;
s éjjel ha ing a kis palló a vándor lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng;
a ligetben ha néma csönd burúl rám, téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármi messze válva összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára. Óh, jössz-e már!