Az embereket elhagyták, magukra hagyták az ég és föld titkait kutató papok, írástudók;
az emberiség vezetőit leváltották, s az újak nem mutatkoznak,
hanem elrejtőznek a hamburgerben, az autóban, a maroktelefonban,
a háttérvilág-kormányban, a kifizethetetlen adósságban,
a szovjet nagy kísérletben stb. Beuys ezen az áruláson
túllépve, a minden emberben élő isteni szikrával a nulláról
kezdi újra, mert hisz abban, hogy Isten mindent újra összefog.
(...)
Az igazi kérdés az, hogy letérünk-e az ember őrült
útjáról. Az, hogy vakon és süketen, kínlódva Isten hallgatása
miatt, továbbra is ragaszkodunk-e magunknak se érthető
imáinkhoz, hogy égiek akarunk-e lenni továbbra is, hogy
akarunk-e hinni a Megváltóban, a minket a Teremtőhöz újra
hasonlóvá tevő Istenemberben, hogy ehhez a hithez akarjuk-e
igazítani életünket, a kertet, a házat, az utcát, az iskolát, a
boltot; akarunk-e új templomot, vagy nem, csodának akarjuk-e
látni, hogy kétnemű a világ, hinni akarjuk-e még mindig,
hogy Istentől jövünk és hozzá megyünk halálunk után; vagy
a semmit és a biológiai fogalmakkal meghatározható életet
választjuk.