Az emberi anyagról
Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az
együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember – a lélek és a jellem –, nem vál-
tozott. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten:
s lelkükben ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra. Csak
éppen – műszerek nélkül – közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagok-
hoz, a természet jelbeszédéhez. Hallásuk finomabb volt, látásuk – távcső nélkül is –
élesebb, érzékelőbb, sejtőbb, megragadóbb. Az emberi anyag nem változott, de az
ember – hála néhány lángésznek és műszernek – vakabb és süketebb a civilizációban,
mint volt az emberi idők elején. Tunyább és bambább. Értesültebb és ugyanakkor
tudatlanabb. Azt hiszi, gombnyomásra igazgatja a világegyetemet. Ez az óriási szer-
kezet, a civilizáció, száműzte az embert a világ nagy, titkos, bensőséges közösségé-
ből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése