A párgai Nemzeti Színház vendégjátéka a Tháliában. A Stoppardtól megszokott szellemes párbeszédek most olykor döcögtek, helyenként tézisdrámává, a szerző nézeteinek felmondásává silányult a kicsit hosszú előadás. Elegáns bölcselkedések sora, de érzésem szerint valódi dráma nélkül. Az Árkádia és a Rosencrantz... szintjét nem sikerült elérni, de a darab játszható és szellemes. Meglepő, hogy mennyire más stílusban játszanak, eltérő eszköztárral dolgoznak a cseh színészek. A Plastic People of the Universe jól zenélt, csak keveset.
A legjobb Stoppard oldalak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése