Furcsa, felemás érzések. Egykori orvosaimat látom viszont, Füredi Jánostól, (akinek 1983-ban a Kútvölgyiben az osztályán feküdtem) a Lipót nekrológját hallgatom (ahol 1996-ban szintén feküdtem). Mi több, pár hete ott láttam Niebelung lakóparkota Krétakörtől. A FE nagy rendező.
Tegnap este a megnyitón Glatz Frenec tartott egy nagyívű és érdekes, bár kicsit hosszúra nyúlt előadást a kultúra diverzitásáról (nálam sokféleségéről, van erre magyar szó!), majd Lovász Irén adott rövid koncertet. Utána váltottunk pár szót, nagyon régen nem találkoztunk már.
Ma az addiktológia szekcióban voltam, lapos volt és érdektelen, a levezető elnök egyenesen arról beszélt, hogy az addiktológia a pszichiátria perifériájára szorult. Szerintem mindig is ott volt, és könnyen lehet, hogy nem a pszichiátriának kéne az addiktológiai esetekkel foglalkoznia...
Volt szó részkutatások részeredményeiről, amelyek semmivel nem gyarapították a tudásomat, sőt a szenvedélybetegek akupunktúrás kezeléséről is (ebben is volt részem, nálam nem sokat ért.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése