Vasárnap Alsópetényben voltam szentmisén. Ott hangott el Lukács Evangéliuámának ez a részlete is. A tisztelendő úr az alázat fontosságáról beszélt.
Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.
Lk 14,1.7-14
A lábujjhegyre ágaskodó
nem áll sokáig,
a nagy léptekkel rohanó
nem megy sokáig,
a fénybe-álló
nem lesz fényes,
a magát-hirdető
nem lesz híres,
a magát-dícsérő
nem lesz dicső,
a magát-kínáló
nem lesz vezető.
Ezek az úton:
rohadék, hulladék,
utálkozva elkerülik,
az út-on járó rá se lép.
Tao te King 24. vers
Nem furcsa, mennyire egyetemes a hagyomány bölcsessége?
Lk 14,1.7-14
A lábujjhegyre ágaskodó
nem áll sokáig,
a nagy léptekkel rohanó
nem megy sokáig,
a fénybe-álló
nem lesz fényes,
a magát-hirdető
nem lesz híres,
a magát-dícsérő
nem lesz dicső,
a magát-kínáló
nem lesz vezető.
Ezek az úton:
rohadék, hulladék,
utálkozva elkerülik,
az út-on járó rá se lép.
Tao te King 24. vers
Nem furcsa, mennyire egyetemes a hagyomány bölcsessége?
3 megjegyzés:
Transzparens egzisztencia: a tudásból életrend növekedjék, a lét egyszerű, áttekinthető és megszólítható legyen.
A tudás gyakorlattá változtatása a saját életvitelben.
Univerzális orientáció: mindenhonnan meríteni. Minden kultúrából, régiből, élőből, holtból, írottból, zeneiből, láthatatlanból, modernből. Mindenből a haszonsat, a megvalósíthatót keresni. A gyümölcsöt, dicsőséget hozót.
Hivatkoztam én is rá egyszer valahol.
A pácban pedig mindnyájan benne vagyunk...
grat szép lett
Köszönöm!
Zsolt
Megjegyzés küldése