2013. július 8., hétfő
Magyar filmkurzus 100. Huszárik: Csontváry
Sokadszorra nézve is újra élveztem a képeket, a helyszíneket, de maga a film ezúttal is lenyűgöző félreértésnek tűnt.
2013. július 2., kedd
Külföldi filmkurzus 100. Gondry: Tajtékos napok (2013)
Jól megválogatott szereplőgárda, remek vizuális fantáziával megáldott rendező, a könyvhöz mindenben hű történetvezetés - de számomra valamiért mégsem született meg a varázslat. Úgy tűnik vannak a megfilmesítésnek makacsul ellenálló könyvek... :-(
2013. június 27., csütörtök
2013. június 26., szerda
Egy Weöres vers
MERÜLŐ SATURNUS
`T. S. Eliot emlékének`
Elvették nyájamat. Bánjam-e? Többé semmi dolgom,
nincs felelősség, menhelyen könnyű az aggnak élete.
Legelőbb a papot kergették el, az agancsos félrebeszélőt
deszkájáról, ahonnan égbe röppent naponta -- bolond! --
és okosabb papokat válogattak; később a királyt, a védő
végtelent, és kardos királyokat fogadtak; aztán a bölcset,
hiszen van tudósunk elegendő; végül a költőt,
minek számlálja ujjait gagyogva? tódulnak helyébe
a kivánalmak célszerű dalnokai megbízás szerint.
Így állok, arccal falnak fordítva, törött pásztorbotommal.
Csordám a vályunál tolong: mennyi vidám vadonatúj
nagyszerűség úszkál benne! Orr orr mellett, orr az orrot
kitúrja -- bánjam-e? -- már nem hivatásom,
agyarat döfnek belém, ha látom: mi lesz a roppant
szaporulatból, a kapart anyaméhből, falánk
bódulatban, gyorsuló iramban, a gyilkos sugarakból,
a kapuba rakott robbanásból --
Mint ha sínén a vonat
rohan a szakadékba melynek túlsó partja nincs --
bánjam-e? -- lehet, megállítják a végső percben;
vagy a szakadék felett is pálya visz, csak vak vagyok;
talán a meredély szélén szárnyat bont, felröpül:
ők tudják, nem én. Bajuk, ha ők se tudják.
Nekem már mindegy: pásztorbotom eltört,
könnyű szalmán heverni évezredek
fáradalmát kipihenni. Nem látnak, fejük a vályuban,
én is csak farukat s lobogó füleiket látom.
2013. június 25., kedd
Külföldi filmkurzus 99. Haynes: I'm not there - Bob Dylan életei
Furcsa, helyenként kissé irritáló és követhetetlen, de kétségkívül nagy vizuális tehetséggel létrehozott film.
2013. június 14., péntek
Magyar filmkurzus 99. Deák: Jadviga párnája (2000)
Hogyan veszejtsünk el egy férfit? Hogyan veszejtsünk el egy országot? Hogyan éljünk permanens léthazugságban? Ezek Závada és Deák szép filmjének alapkérdései.
Olvasónapló 44.
A szerzőt nem Erdély vagy Trianon problémája foglalkoztatja, ez csak ürügy számára, hogy jókat rúgjon mindenkibe, aki az elmúlt évtizedekben a magyar nemzettudat fenntartásán próbált munkálkodni. Tendenciózus esszégyűjteménye rossz premisszákból von le rendre hamis következtetéseket.
Magyar filmkurzus 98. Fábri: Az ötödik pecsét (1976)
Hideglelős mestermű alapvető erkölcsi dilemmákról, elméletről és létgyakorlatról. Latinovits nagymonológja pedig a mai helyzetet vetíti előre: a cél az önbecsülésében megtört, rettegő alattvaló előállítása.
2013. június 10., hétfő
2013. június 5., szerda
Június 4.
Juhász Gyula: Trianon
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát, hol
Arany Jánost ringatá a dajka
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra
Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.
Nem kell beszélni róla sohasem
De mindig, mindig gondoljunk reá!
2013. június 4., kedd
2013. május 30., csütörtök
2013. május 28., kedd
LEDARÁLNAKELTŰNTEM - Katona, r.: Bodó Viktor
Harmadszorra már nem szólt bennem akkorát, előjöttek a megoldatlanságok, túlírtságok, modorosságok, de még így is üdítő színházi élmény volt
Social Error - The Last Man in Budapest - Nemzeti, Bodó Viktor
Végig olyan érzésem volt az előadás alatt, hogy ez a produkció az "üssetek össze valamit, gyerekek, és kaptok négy estét a Nemzetiben, jó drága jegyárakkal" jegyében fogant. Számomra sok üresjárattal, kissé felszínes társadalmi üzenetekkel tarkított, olykor kínosan lassan eltelő, csalódást keltő másfél óra volt. :-(
2013. május 6., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)















