A kielégülésrõl
Egyetlen elégtétel, igen, egyetlen kielégülés az életben: elvégezni azt a csendes, mellékes, de szakszerûen megmívelt munkát, amelyre hajlamaid és képességeid kijelöltek, nem menekülni e munka elõl a hiú "szerep"-be, beérni azzal a megnyugvással, hogy munkád a lehetõségig pontos volt, s talán használt is az embereknek. Ez a legtöbb, amit az élet adhat.
2009. május 4., hétfő
2009. április 26., vasárnap
2009. április 20., hétfő
A mai Evangélium Jn 3,1-8
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki: "Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele." Jézus így felelt neki: "Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát." Erre Nikodémus megkérdezte: "Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?" Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába. Ami testből születik, az test, - ami viszont Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született." Jn 3,1-8
2009. április 19., vasárnap
2009. április 14., kedd
2009. április 12., vasárnap
2009. április 11., szombat
2009. április 8., szerda
Nagycsütörtök
Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt: "Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted". De Péter tiltakozott: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha." Jézus azt felelte: "Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám". Erre Péter így szólt: "Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!" Jézus azonban kijelentette: "Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: "Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg." Jn 13,1-15A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: "Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?" Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?" Ő így felelt: "Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!" Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: "Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így válaszolt: "Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!" Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, Mester?" Ő így felelt: "Te magad mondtad!" Mt 26,14-25
2009. április 5., vasárnap
Virágvasárnap
2009. március 29., vasárnap
Temető és RéS - Kiállítás és installáció a Gödörben
Véletlennapló 45.
B. ről beszélgetünk Danival a Gödör Klub bejáratánál, pár perc múlva megnézem a telefonomat, két nem fogadott hívás van rajta B.-től.
2009. március 27., péntek
2009. március 24., kedd
Marx A tőke 1. kötet, Nemzeti Színház

Érdekes vállalkozás, de mint színház szerintem nem működőképes. Volt benne néhány erős pillanat, de összességében a szolid unalom jellemezte az előadást.
2009. március 20., péntek
Véletlennapló 44.
Indulás előtt az újonnan elnevezett Salkaházi Sára téren parkolok a Ferencvárosban. A Manréza Mócsy Imre Lelkigyakorlatos Házában a lépcsőfordulóban egy kis asztalon szemembe tűnik egy könyv: Boldog Salkaházi Sára élete.
2009. március 18., szerda
Mikó Csaba: Idill Koma Társulat - Sirály
http://www.komatarsulat.hu/Kényelmetlen, és fájóan időszerű előadás, szikrázóan tehetséges fiatal színészekkel.
2009. március 16., hétfő
Pécs, Csontváry Múzeum, avagy hogyan tékozlunk mi
A nehezen meglelhető honlapon lévő nyitvatartás pontatlan, ezt a gagyi módra átragasztott tábláról tudom meg a bejáranál. A hölgy azonban kedves, és beenged egy negyedórára zárás előtt. Lehangolóan félhomályos termek, a Tengerparti sétalovaglást például alig lehet látni. Az épülettel szemben a művész (?) felirat nélküli szobra árválkodik, kövekkel a talapzatán.
Európa kulturális fővárosa 2010. :-(((
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


