Magyar filmkurzus 73. Kocsis: Pál Adrienn (2010)

Felemás érzésekkel néztem végig ezt a hosszúra nyúlt filmet. Mintha a posztmodern esztétika kötelező toposzait gyűjtötte volna össze illusztrálás céljából: a szubjektum hiányát, az emlékezet bizonytalanságát, töredezettségét, esetlegességét és relativitását, a függőségeket, a felnőni képtelenséget, a kommunikációs defektusokat, a letagadott halált, a magányt, a létezés kiüresedését mutatja be sokszor erős képekben, de kicsit tantétel szerűen. Ugyanakkor ismételten meg kellett élnem az érzelmi azonosulás lehetetlenségét, a rovargyűjteménynek tűnő szereplők viszolyogtató érdektelenségét, és helyenként az üresnek tűnő esztétizálás kínlódását, a modorosságot.

Olvasónapló 15.

A hét elején a Duna World leadta a könyvből a hetvenes évek végén készült tévéfilmet, így kedvem támadt elolvasni ezt a gyönyörű nyelven íródott, a közösség és a szülőföld megtartó erejéről, értékéről szóló lírai vallomást. Derűje, mély embersége bearanyozza a mostani nehéz napokat.

Külföldi filmkurzus 34. Miller: Pénzcsináló (2011)

A baseballt nem értem, a pénzcsinálás nem érdekel, de ez a film - címével ellentétben - szerintem nem is erről, hanem csapatépítésről, konfliktusvállalásról, hitről, önbizalomról, kitartásról szól. S mint ilyen, figyelemre méltó.

2012

Kívánok mindenkinek eredményes és előremutató személyes számvetést az eltelt évről, és bátor, de megvalósítható terveket a jövő esztendőre. Hazámnak, Magyarországnak pedig Isten oltalmát, megmaradást, reményt, jövőt.

Véletlennapló 106.

Harkányból hazafelé az IC-n PG-t olvasok, aki a Ludas Matyi történetet a magyar nemes botütés általi beavatásaként értelmezi. Kisvártatva meghallgatom a Folyik a híd c. zen-ről szóló rádióműsor felvételét, ahol az első történetben a zen mester botütéseiről van szó. :-)

Olvasónapló + Véletlennapló

Ma reggel a vonaton olvasni kezdem Picard könyvét, és egy idő után feltűnik, milyen nagy a csend körülöttem. Elromlott a hangosbemondó, nem jön a kalauz, senki sem beszélget, senkinek sem szólal meg a mobilja, nem harsog walkman senki fülébe. Felsőgödtől a Nyugatiig tizennégyen teljes csendben utazunk a vagonban. Kisebb karácsonyi csoda. :-)

Ugyanez folytatódik a metrón. A Nyugatitól a Corvin negyedig a hangosbemondón kívül nem hallok emberi beszédet. :-)

Külföldi filmkurzus 33. Malick: Az élet fája (2010)

Terence Malick agyondicsért filmje megítélésem szerint tisztes szándékkal készült gigantikus torzó. Művészi megközelítés helyett én csupán kimódolt művészieskedést, illetve komoly szerkezeti- és arányproblémákat láttam. Az első húsz perc lélegzetelállítóan erős kezdése után a film leül, értelmetlen kitérőket tesz, majd folyamatos, erősen modoros önismétlésbe torkollik. Egyedül az Oedipusz-komplexust sikerült maradéktalan hitelességgel megmutatnia. Tarkovszkíj-t meg szerintem végképp ne emlegessük ezzel a filmmel kapcsolatban...

Karácsony 2011

Dani 16. Trófea Zugló

Molnár V. József: Karácsony

„A hajdanvolt ember hitte, hogy a Mindenség valamennyi teremtménye Isten akaratából létezik, s velük, általuk is üzen az Úr. Üzen a késő őszön haldokló Nappal, s a halálra készülő mezővel, fákkal, a kora téli, Karácsonyt előző fagyos-fehér tisztulattal; és az ember is tette dolgát, alkata, s szerepe szerint együtt a többi létezővel. Miután szeptember végén Úr Szent Mihály megmérte tetteit – farsangolt Katalinig.

Énekes lármás kedvvel tobzódott; zavartas, űzte teste vágyát – közben csak a Mindenszentek, s a Halottak napja intette csöndre… András muzsikát záró napja után az éjszaka, a szorongató sötétség nagyon hosszúra nyúlik, de Isten fehér abroszt terít a tájra, tiszta, illatos gyolcsát adja a hónak; s a régi ember lelkét beletakargatta. Miképpen megóvta a hó az őszön sarjadt alig-életű vetést, aképpen óvta a vágytalanná tisztult embereket is; és őrizte őket minden hajnalon az adventi áhitat. Jóval napkelte előtt gyerekek csengették végig a falut, s a templomba ment mindenki, aki csak járni tudott. Az „aranyosmiséken” az ő leheletük tette meleggé a kőhideg templomot, mint a hajdani Karácsony éjen Betlehemben a barmok lehelete az istállót, amelynek jászlában a testet-lelket pusztító sötétség kellős közepén világra született Jézusban a Mindent teremtő és igazító Isten. A templom meleg csöndjében várták meg a napfölkeltét. Szent Miklós napján maskarás gyóntató menet járta a tollfosztókat és a fonóházakat. Gyóntatták a legények a lányokat, s akiben pirosan égett még a test öröme, azt aléltra táncoltatták a maskara-ördögök, kezük közül angyalnak öltözött szabadította ki a „vágytalant”.

Lucakor cserépbe búzát vetettek. Némely faluban az asszonyok nyála táplálta a földet, amelyben a Karácsonyt előző legsötétebb tizenkét napon megfogant az élet, sarjadni kezdett a búza. A búza, amely minden nyáron magába rejti a Napot („mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap” – kántálták a hajdani gyerekek), és Jézus képét hordja. Az aratásra készülő nyári határban, „Isten terített asztalán”, július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján az érett búzatáblákban az első három vágást a templomban megáldott sarlóval, asszony végezte, s kötötte kévébe a sárarany csudát, s öltöztette szalaggal, virággal „Jézusát” – e Jézus kévét Karácsony éjszaka kibontották: a karácsonyi asztal alatt belőle készítettek Jézusnak ágyat. Fény-Krisztus ágyát, lelkük Megváltót váró szalmaágyát a minden hajnali áhitattal együtt, betlehemesek és a karácsonyböjti kántálók igazították. Jézus szobájukban, bennük született meg minden Karácsonyon. „Begyütt Jézus a házamba, házam közepibe’ megálla” – imádkozták éjféli mise után a karácsonyi asztal körül, amely alatt a megszületett kisded szalmája fénylett, s amelynek advent csöndjében szőtt ünnepi abroszán, a kék szalaggal ékesített lucabúza közepén gyertya égett…

A régiek Karácsony napján „megénekelték” a rokonokat: házról-házra jártak családostól; énekkel köszöntek be a kapu előtt az érkezők, s énekkel tártak ajtót a fogadók. A haragosokat is meglátogatták sorra – bocsánatot kért a sértő és megbocsátott a sértett. Amire ember gyönge, gyarló azt ilyenkor tette Jézus bennük – s hálával mindenki csak Neki tartozott.”

Magyar filmkurzus 72. Nádasdy-Ranódy: Lúdas Matyi (1949)

Kicsit osztályharcos hevületű az első magyar színes film, de PG most megjelent elemzése alighanem új szempontokat ad majd hozzá.
http://www.magyarmenedek.com/products/6573/Ludas_Matyi_avagy_a_magyar_nemes_megigazulasa_-_konyv_-_Pap_Gabor.htm

Külföldi filmkurzus 32. Hiroshi: A homok asszonya (1964)

Nyomasztóan gyönyörű spirituális történet "a férfi útjáról".

Dani fiam 16 éves

Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most,
legyen tiéd örökre az egész.
Vedd a telet és a nyarat, a lombost,
itt van neked az epe és a méz.
Ez itt a keserű s ez itt az édes,
ez a fekete és ez a fehér,
ez a nyugalom, s a láz is, hogy égess,
ez itt a méreg és ez a kenyér.
Tejet adok, de hozzá szörnyü vért is,
ölelni lágyan és birkózni kart,
és harcot is, hogy harcolj csakazértis,
a rózsa mellett ott legyen a kard.
Van még néhány elhányt és csonka holmi,
egy kis verőfény és egy-két kacaj,
viaskodó kedv, várat ostromolni,
és végezetre egy nagy, tompa jaj.
Iker ajándékot veszel örökbe,
oly ember-ízű és oly felemás,
de ember adta, nem telt néki többre,
eget ne vívj, mély kútakat ne áss.
Sötéten nyújtom ezeket tenéked,
s koldus apád most tétovázva áll,
mert nincs egyéb. Jobbjában ott az élet,
és a baljában ott van a halál.

(Kosztolányi Dezső: A bús férfi panaszai)

Handel: Messiás ÖrökimádásTemplom, Ars Sacra Nova

Magyar filmkurzus 71. Kósa F: Hószakadás (1974)

Gyönyörű ballada, lélegzetelállító képekben elbeszélve.

Külföldi filmkurzus 31. Polanski: A kilencedik kapu (1999)

Közepesnél is gyengébb "ördögös" suspense, egy-egy pillanatra villan fel benne Polanski valódi tehetsége.

Flaubert-Forgách: Dilettánsok Katona, Ascher

Olcsó poén lenne a címmel élcelődni, ám a Katonában aligha helyénvaló. A gond sajnos - nem először -éppen az, hogy profi színházcsinálók elképesztő mennyiségű munkát raknak egy nagyjából teljesen érdektelen, helyenként unalmas előadásba. Ezt láttam már a Két lengyelül beszélő szegény román, és a Golden Dragon esetében is, most viszont minden korábbinál szembetűnőbb volt. Egyszerűen nem értem az előadás "raison d'etre"-jét. Pazar és igényes kiállításban, látványos díszletben, ötletes jelmezekben, papírmasé figurák, soványka történet, kínlódó színészek. Minek, minek, minek ez a pazarlás? - ez zakatolt bennem. :-(

R.I.P.

Isten akaratában megnyugodva ma reggel utolsó útjára kísértem Rovit egy kőbányai bontóba. Becsülettel szolgált, élt 18 évet és 236.000 km-t. RIP.

Véletlennapló 104.

1. Pár napja József Attila Altató című költeménye volt a "napi versem", tegnap viszonthallom Sára filmjében.

2. Édesanyámmal beszélgetve szóba kerül, vajon hány évesek első feleségem gyermekei. Ma az utcán szembe jön velem Mónika, így rögtön meg is kérdezem tőle a gyermekek korát.

3. Részletet látok Vitézy László Úgy érezte szabadon él c. filmjéből, amiben Beatrice szöveget mond fel egy csöves. Ma ugyanez a srác bicegő koldusként odajön hozzám az Andrássy úton, és pénz kér.

Magyar filmkurzus 70. Sára: Feldobott kő (1968)

Arányaiban kissé elméretezett, ám friss hangú,becsületes film.