Külföldi filmkurzus 28. Bergman: Tükör által homályosan (1960)

Az ún. "Trilógia" megítélésem szerint leggyengébb darabja, de számos ponton már nagyon erősen exponálja Bergman visszatérő témáit.

Külföldi filmkurzus 9. Bergman: A nap vége (1957)

Huszonévesen jobban élveztem, most viszont jobban értettem. Érdekes megfigyelni Bergman stílusának fejlődését, folyamatos szikárosodását.

Külföldi filmkurzus 8. Bergman: A csend (1963)

"Fellini, Bunuel, Tarkovszkij és mások mellett ők (Bergman és Antonioni) teremtették meg a filmművészetnek azt a modern formáját, amelyet én - belátom: elfogultan - úgyszólván magával a filmművészettel azonosítok. Ez a filmművészet nem ipar-művészet, nem alkalmazott művészet volt, mint a mai film, hanem formateremtő művészet. Formájával kifejezte és formálta a kort és a benne élő embert. Bergman és Antonioni egy-egy filmje után az ember másképp látta a világot és önmagát, mint előtte. Ez a fajta igény és törekvés eltűnt velük a filmművészetből". (Győrffy Miklós)

Külföldi filmkurzus 7. Bergman: Úrvacsora (1963)

A modernista filmművészet egyik utolsó remeke.