2011. augusztus 20., szombat
Egy Fülep Lajos gondolat
Philoktétész - Stúdió K Pajtaszínház, Őriszentpéter
Kicsit tartottam tőle, de igényes, komoly, meggondolkodtató előadást láttunk, átütő Mucsi alakítással.
Magyar filmkurzus 55. András F: Veri az ördög a feleségét (1977)
Az érett Kádár-korszak egyik legjobb filmes megjelenítése.
2011. augusztus 19., péntek
Szent István ünnepén
II. Az egyházi rend becsben tartásáról
A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el magját, majd az ő tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen. És ámbár mindig hajt új sarjat, más helyeken mégis mintegy réginek tartják; itt viszont, kedves fiam, a mi birodalmunkban eddig még mint ifjú, friss hajtást prédikálják. Épp ezért kíván meg szemfülesebb s szembetűnőbb őröket, nehogy a jó, amivel az isteni kegyelem bennünket mérhetetlen irgalmában érdemtelenül elárasztott, tunyaságod és restséged, valamint hanyagságod miatt megromoljék s megsemmisüljön. Mert ha ki a szentegyház méltóságát csorbítja vagy csúfítja, azon munkál, hogy Krisztus testét csonkítsa. Hiszen maga az úr mondta Péternek, akit a szentegyház őrzőjévé és felügyelőjévé emelt: „Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat.” Ő ugyanis önnönmagát nevezte kősziklának, s nem ám fából avagy kőből épült egyházról beszélt, hanem az újonnan nyert tömeget, a kiválasztott népet, isten nyáját, mely hitben kioktattatott, keresztségben megmosatott, kenettel olajoztatott, hívta a saját magára épült szentegyháznak. Ha valaki lázában e szentegyház tagjait vagy kicsinyeit megbotránkoztatja, az evangélium tanítása szerint méltó arra, „hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék”, azaz a hatalom méltóságából kivetik, és az igazak egyházán kívül marad a világi nyomorúságban, mint valami pogány és jövedelembérlő. Így hát, fiam, napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék. Azért is nevezték az első királyokat nagyságosnak, mert az egyházat nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed boldogabb és hosszabb legyen.
[…]
Olvasónapló 10.
Életbölcsesség, természet-szeretet, pontos megfigyelések, érzékletes stílus, remek könyv.
Helyenként kicsit felületesnek és leegyszerűsítőnek tűnő, de ijesztő perspektívákkal "kecsegtető", természetesen a "oktalan vészmadárkodás" és a "rasszista kirekesztés" címkéjével megbélyegzett kötet. Ez utóbbiak pontosan jelzik, hogy a magyarság egyik sorskérdéséről szól.
2011. augusztus 18., csütörtök
Egy Lénárd Sándor gondolat, egy kép
Talán egyszer olyan egyforma lesz a világ, hogy minden városnak már csak egy arca lesz. Akkor a betonhegység kockaszerű barlangjának a lakosa fájdalommentesen átvonulhat egy távoli kockába. Az aszfalton keresztül nem ver az ember gyökeret, nyugodtan átsétálhat a távoli aszfaltra. Az, aki kertben nevelkedett, csak tépett gyökerek árán jut más kertbe. (...) Az igazi szabadság a kertben terem. Szabad az, aki nem várja, hogy embertársai küldjék a vizet a falon keresztül, a világosságot dróton (amikor a méhek hosszú estékre gondolva szállítják a gyertyára való viaszt!), hanem semmi éltetőt sem vár a kerítés mögötti világtól. Ami a teát illeti, még az embereket összekötő cserejátékra van szükségem. Fogalmam sincs, mik a játék szabályai, minek kell hová jutnia, míg a darjeelingi lejtőkről, a hegyek felől, melyeket Kőrösi Csoma Sándor haldokolva látott, az én dombjaim tövébe érnek az ízeket és Rembrandt színeit őrző levelek.
