Terence Malick agyondicsért filmje megítélésem szerint tisztes szándékkal készült gigantikus torzó. Művészi megközelítés helyett én csupán kimódolt művészieskedést, illetve komoly szerkezeti- és arányproblémákat láttam. Az első húsz perc lélegzetelállítóan erős kezdése után a film leül, értelmetlen kitérőket tesz, majd folyamatos, erősen modoros önismétlésbe torkollik. Egyedül az Oedipusz-komplexust sikerült maradéktalan hitelességgel megmutatnia. Tarkovszkíj-t meg szerintem végképp ne emlegessük ezzel a filmmel kapcsolatban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése