2012

Kívánok mindenkinek eredményes és előremutató személyes számvetést az eltelt évről, és bátor, de megvalósítható terveket a jövő esztendőre. Hazámnak, Magyarországnak pedig Isten oltalmát, megmaradást, reményt, jövőt.

Véletlennapló 106.

Harkányból hazafelé az IC-n PG-t olvasok, aki a Ludas Matyi történetet a magyar nemes botütés általi beavatásaként értelmezi. Kisvártatva meghallgatom a Folyik a híd c. zen-ről szóló rádióműsor felvételét, ahol az első történetben a zen mester botütéseiről van szó. :-)

Olvasónapló + Véletlennapló

Ma reggel a vonaton olvasni kezdem Picard könyvét, és egy idő után feltűnik, milyen nagy a csend körülöttem. Elromlott a hangosbemondó, nem jön a kalauz, senki sem beszélget, senkinek sem szólal meg a mobilja, nem harsog walkman senki fülébe. Felsőgödtől a Nyugatiig tizennégyen teljes csendben utazunk a vagonban. Kisebb karácsonyi csoda. :-)

Ugyanez folytatódik a metrón. A Nyugatitól a Corvin negyedig a hangosbemondón kívül nem hallok emberi beszédet. :-)

Külföldi filmkurzus 33. Malick: Az élet fája (2010)

Terence Malick agyondicsért filmje megítélésem szerint tisztes szándékkal készült gigantikus torzó. Művészi megközelítés helyett én csupán kimódolt művészieskedést, illetve komoly szerkezeti- és arányproblémákat láttam. Az első húsz perc lélegzetelállítóan erős kezdése után a film leül, értelmetlen kitérőket tesz, majd folyamatos, erősen modoros önismétlésbe torkollik. Egyedül az Oedipusz-komplexust sikerült maradéktalan hitelességgel megmutatnia. Tarkovszkíj-t meg szerintem végképp ne emlegessük ezzel a filmmel kapcsolatban...

Karácsony 2011