A következő címkéjű bejegyzések mutatása: festmény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: festmény. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 5., csütörtök

2012. február 22., szerda

2011. április 29., péntek

Egy kép, egy vers

Tóth Árpád: Május

Mikor május kezdi híves hajnaltájon
Édes ébresztőjét halk muzsikaszájon:
Lehet-e rossz jóslat, perben dús csodákkal,
Egy csokorba kötve friss orgonaággal?

Lészen szerelemnek örök-új divatja,
Mind az egész földet templommá avatja,
Akárhol is hajol két fej össze csókra,
Imádság lészen az, új öröm új jókra.

Csak fészek is nyíljék elég a madárnak,
Hová turbékolni szépen hazajárnak,
Édes Uramisten, végtelen kegyedben
Ne felejtsd: hol leszünk! - új házbérnegyedben!


2011. április 21., csütörtök

Egy kép, egy vers


Dsida Jenő Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

2011. március 25., péntek

2011. március 24., csütörtök

PIM Esti Extra

Gulácsy Lajos: Régi kert


Egy hangulatos este a Petőfi Irodalmi Múzeumban, színvonalas előadással Mikszáthról, és egy kissé monoton tárlatvezetéssel a "ködlovagokról". Csáth Géza zenéi, Gulácsy és Mednyánszky képei, igazi századfordulós hangulat. Justh, Gozsdu, Cholnoky, Bródy, Kiss, Csáth, Szomory, és a többiek, micsoda csapat... Otthon egy kis Satie-t és Debussy-t hallgattam hozzá.

Egy Mednyánszky kép, egy Áprily vers


Áprily Lajos

Március


A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived?

2011. február 27., vasárnap

Egy kép

Andrew Wythe: Krisztina világa (1948)