Amit összenyomnak,
kiszélesedik,
amit gyengítenek,
megerősödik,
amit megölnének,
nem marad meddő,
aki lopna,
az lesz a vesztő.
De épp ezt nem értik.
A gyenge legyőzi az erőset,
a lágy a keményet.
A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet.
Az állam éles fegyvereit
ne villogtassák a népnek.
2009. július 16., csütörtök
2 film
...ami olyan emberekről szól, akik nélkül egész jól meglenne a világ. Hazugsággyárosok, ruhafogasok, szélhámosok, percemberkék, léhűtők.
http://www.ghostsofgirlfriendspastmovie.com/
http://www.sexandthecitymovie.com/
http://www.ghostsofgirlfriendspastmovie.com/
http://www.sexandthecitymovie.com/
2009. július 15., szerda
Thomas Merton: A szemlélődés magvai (Ursus)
SOK költő azért nem költő, amiért sok szerzetes nem szent: sohasem jutnak el odáig, hogy önmagukká legyenek. Nem tudják megoldani azt a feladatot, hogy azzá a meghatározott költővé vagy szerzetessé váljanak, akinek Isten szánta őket. Sohasem válnak azzá az emberré vagy művésszé, akivé egyéni életkörülményeik alapján válhatnának. Éveiket hiábavaló erőfeszítésekre fecsérlik, hogy másféle költővé, másféle szentté váljanak. Számos képtelen okból meg vannak győződve arról, hogy kötelességük valaki mássá válni, olyasvalakivé, aki kétszáz esztendeje meghalt, és egészen más körülmények között élt.Abban a reménytelen igyekezetben őrlik fel testüket-lelküket, hogy valaki másnak az élményeit éljék át, valaki másnak a verseit írják meg, vagy valaki másnak a szentségét sajátítsák ki.Többnyire önzésünk hajt arra, hogy mindig másokat kövessünk. Az emberek megpróbálják felnagyítani magukat azzal, hogy a divatosat utánozzák – túlságosan lusták ahhoz, hogy valami jobbat gondoljanak ki.A sietség tönkreteszi a szentet és a művészt. Gyors sikert akarnak, és lázas igyekezetükben nincs idejük arra, hogy hűek legyenek önmagukhoz. Ráadásul amikor az őrültség erőt vesz rajtuk, azt állítják, hogy sietségük valamifajta belső egység.
Véletlennapló 52.
Éjjel álmomban szokatlan élességgel feltűnik Gregory Corso Az utolsó gengszter c. verseskötete. Az álmot elfelejtem, de reggel megakad a tekintetem a könyvespolcon, pont Corso köteténél.
Gregory Corso: Lélek
A Lélek
az Élet
halálomon
átlebeg
végtelenül
mint egy folyó
ki tengerré
válni nem fél
/fordította: göbölyös n. lászló/
Létrontók 4.
Nyomul befele a szaunába vizes testtel (!), újsággal, de legtöbbször a haverokkal, az a legjobb, akkor közben be nem áll a mocskos szája, ontja a baromságait, a hétvégi nagy horgászfogásról, a plazmatévéjéről, a kocsijáról, a nyaralásáról, akármiről. Mindegy, a lényeg, hogy mások is hallják, mekkora arc, milyen talpraesett, okos, nagymenő. Aztán kimegy, megissza a sörét, ráver a nője fenekére, és végtelenül elégedett.
2009. július 13., hétfő
Katona - Alföldi Bánk bán jr - Szentendrei Teátrum
Nagyon lendületes, nagyon akrobatikus, nagyon "fiatalos", és nagyon vizes. Itt-ott még megbicsaklik, de bíztató előadás lehet, ha megússzák komolyabb baleset nélkül.
Alkotók
író: Katona József
díszlettervező: Daróczi Sándor
jelmeztervező: Daróczi Sándor
dramaturg: Vörös Róbert
rendező munkatársa: Kolics Ágota
RENDEZŐ: ALFÖLDI RÓBERT
Előadók
II. Endre: Szabó Kimmel Tamás
Gertrudis: Bánfalvi Eszter
Ottó: Mátyássy Bence
Bánk bán: Fehér Tibor
Melinda: Radnay Csilla
Mikhál bán: Szatory Dávid
Simon bán: Orth Péter
Petur bán: Makranczi Zalán
Izidóra: Stork Natasa
Solom: László Attila
Biberach: Földi Ádám
Tiborc: Farkas Dénes
író: Katona József
díszlettervező: Daróczi Sándor
jelmeztervező: Daróczi Sándor
dramaturg: Vörös Róbert
rendező munkatársa: Kolics Ágota
RENDEZŐ: ALFÖLDI RÓBERT
Előadók
II. Endre: Szabó Kimmel Tamás
Gertrudis: Bánfalvi Eszter
Ottó: Mátyássy Bence
Bánk bán: Fehér Tibor
Melinda: Radnay Csilla
Mikhál bán: Szatory Dávid
Simon bán: Orth Péter
Petur bán: Makranczi Zalán
Izidóra: Stork Natasa
Solom: László Attila
Biberach: Földi Ádám
Tiborc: Farkas Dénes
(...) a Nemzeti Színház színészeiként akár szép karrier elé nézhetnek, szintén hitelesek voltak már csak a koruknál és friss színészi elkötelezettségüknél fogva is – darabértelmezés és színjátszás tekintetében azonban nem sikerült átütő produkciót létrehozniuk. A Bánk bán most is, szabadtéren és értelmezési szabadsággal megajándékozva, elég unalmas és kormosan komor darab maradt. A becsempészett „maiság” ellenére nem sikerült leszedni róla a megértést akadályozó patinát, nem volt elég ironikus a megközelítés, a színészi játék pedig gyakran bennragadt a régimódi deklamáló, kiáltozós stílusban, a harsány, kulisszadöntögető gesztusok hamisságában. Hiába a mai ruhák, a mai arcok, a mai bikinik, ha a hang, a beszéd tónusa régimódi. (RadicsViktória/Revizor)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)