Mindig rácsodálkozok az itteniek kulturális kreativitására, és a nagyvonalú kivitelezésre. Ez a különleges 'múzeum' egy 1985-ben bezárt Krupp acélüzem konzervált területe. Fel lehet mászni az egykori öntőkohó tetejére (itt készült a kép), mászófalakat alakítottak ki a beton hűtőbunkerek oldalán, az egykori gáztartályt pedig vízzel töltötték fel, most műugró iskola működik benne. Emelett 1000 fős koncertterem és vasúti park is vonzza a szép számú látogatót. Szokatlan, helyenként ijesztő, nagyon posztindusztriális és nagyon német.
2008. augusztus 2., szombat
2008. július 31., csütörtök
Véletlennapló 12.
Pár napja, még Horvátországban SMS hírt kapok Dönci, az Európa Kiadó egykori gitárosának haláláról. Ma a metró mozgólépcsőjén szembe jön velem Menyhárt Jenő, az Európa Kiadó "igazgatója". Amikor tavaly Horvátországban szinte napra pontosan ugyanekkor nyaralni voltam, a vele készült intejúkötetet olvastam.
2008. július 30., szerda
Trogír-Split
Diocletianus palotája előtt
Testes Tigris teraszon
Horvátországba jó visszamenni, Sikeres ország, tele büszkeséggel és önbizalommal, fejlődéssel, dinamizmussal, kedéllyel. A háború után gyorsan talpra tudtak állni, a túrizmus fellendítése érdekében pár év alatt több száz kilométernyi autópályát építettek, a mi oldalunkon szégyenszemre még mindig hiányzik egy pár kilométeres szakasz a teljes összeköttetéshez. Amijük van, azt sikeresen menedzselik, árusítják, de a haszon otthon marad, a kisvállalkozóknál. Nem egyszer akarják lehúzni a vendéget, inkább arra játszanak - sikerrel - , hogy minél többször visszajöjjön. Horvátországba egy kicsit szomorú visszamenni, mert amit ott látok, az saját hazám lemaradó provincializmusával, fejlődésképtelenségével szembesít.
Véletlennapló 11.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)