Olvasónapló 47.

A saját szakterületén informatív, de a társadalomlélektani kérdésekben felszínes, a döntő pontokon megáll, fontos következtetéseket nem von le, lényeges kérdéseket nem tesz fel. A stílusa förtelmesen egysíkú és szegényes.

Olvasónapló 46.

Egy New York-i meleg reklámszakember alkoholizmusának és felépülésének története, sok tanulsággal a visszaesésről, és az A.A. program működtetésének szükségességéről. Helyenként kicsit trágár, néha üdítően humoros, és jól olvastatja magát.

Olvasónapló 45.

Fájdalmas és felkavaró regény a magyar lélekről, a haza leromlásának okairól és folyamatáról.

Olvasónapló 44.

 A szerzőt nem Erdély vagy Trianon problémája foglalkoztatja, ez csak ürügy számára, hogy jókat rúgjon mindenkibe, aki az elmúlt évtizedekben a magyar nemzettudat fenntartásán próbált munkálkodni. Tendenciózus esszégyűjteménye rossz premisszákból von le rendre hamis következtetéseket.

Olvasónapló 43.

Csalódottan, hiányérzettel, s kissé bosszankodva tettem le ezt a könyvet, amit kihagyott lehetőségnek látok. Hála az indulatvezérelt Mihancsik buta kérdéseinek, kérdésnek álcázott tendenciózus kijelentéseinek, és felkészületlenségének, majdnem sikerült az aktuálpolitizálás mocsarába süllyeszteni az életrajzi beszélgetéséket, Gerőről meg alig tudtam meg mást, mint amit eddig is tudtam róla. Egy lassan  a "megmondó ember" kétes szerepébe csúszó, brillliánsan okos "public intellectuel" - félprofilból. Engem a másik, gondosan titkolt arca jobban érdekelt volna....

Olvasónapló 42.

Ebből a kisregényből pontosan megérthető, miért nem lesz soha kommunizmus a világon, és miért a csőcselék rémuralma az emberiség valódi tragédiája.

Olvasónapló 41.

Második találkozás egy gyönyörű történettel.

Kiváló, meggondolkodtató regény, váratlan képzettársítások, káprázatos jelzők, meredek hasonlatok, jó történet,érdekes karakterek. Csak a fordítást tudnám feledni...

Olvasónapló 40.

Felejthető, töredékes kis könyv. Rubin érdekesen ír, olykor tud atmoszférát teremteni, csak valahogy az egész érdektelen.

Kiváló esszé arról, hogy mi alkot egy nemzetet, hogy működik egy ország, és miért fog mindez eltűnni.

Olvasónapló 39.

Az elmúlt év két legfontosabb könyve.

Olvasónapló 38.

Előtanulmány az Üveggyöngyjátékhoz.

Olvasónapló 37.

Archetipikus spirituális életrajz, a "metanoia" történetek minden lényeges elemével. 2013 többek között a Hesse-újraolvasás éve lesz nálam.

Olvasónapló 36.

Regénynek forgatókönyv, irodalomnak sekélyes és  trágár, nyelvileg bosszantóan közhelyes és a inadekvát, de Kerékgyártó sűrített drámai szituációt valóban tud teremteni, alighanem ezt látta meg benne Máté Gábor.  Kíváncsi vagyok mi lesz belőle a Katonában.

Olvasónapló 35.

Megfontolt, alapos, lassú, letisztult, mély, meggondolkodtató olvasmány, tele megtermékenyítő meglátásokkal, bámulatos képzettársításokkal. Mindez kristálytiszta nyelven. Remek kötet.

Olvasónapló 34.

Szórakoztató katonaélmények, sok hasonlóság a saját hódmezővásárhelyi 11 hónapommal. Sztorizásnak jó, de szépirodalomnak nekem kevésnek tűnt, főként a reflektálatlansága miatt. A végére valami bús melankólia vett erőt rajtam, de a katarzistól messze jártam.

Olvasónapló 33.

Szomorkás, olykor szívbemarkolóan szép történetek, búvópatakként felbukkanó motívumokkal. Alaposabban végigolvasva módosítanom kellett a szerzővel kapcsolatos korábbi fanyalgásomon:  igazi gyöngyszemek, kis remekek is vannak a pixelekből összeállt képben. Csupán a posztmodern stílusdiktatúrának engedelmeskedve a szövegből olykor kiszólogató elbeszélő szerepeltetése tűnt teljesen feleslegesnek. Nem nagy irodalom, ügyes irodalom.

Olvasónapló 32.

Igen fontos könyvet olvasok újra, Rohr meglátásai sokat segíthetnének különféle megakadásokkal küzdő férfitársaimnak is. Érdekes összefüggés a tegnap látott James Bond filmmel, hogy  rövid időre abban is felvillan a valódi férfi másik oldala, vagyis a megsebzett, határozatlan, elizonytalanodott, anyai szeretetre és elismerésre vágyó férfi képe is.

Olvasónapló 31.

Igényesen, kifogástalan stílusban megírt, ám kicsit szedett-vedett, hullámzó színvonalú könyv. Nem igazán látom ebben a formában történő kiadásának az indokát, mivel több, egymással csak érintőleges viszonyban álló nagyesszét fércelt össze a szerző. A cím sokatmondó, GYP előszeretettel beszél kéretlenül, mások helyett, s részben most is ezt teszi. Úgy éreztem végig kényszeresen - és ok nélkül - mosakszik valaki(k) előtt az édesapja miatt (helyett?), akinek ideológiai fordulatait és időskori álláspontját egyszerűen  képtelen megérteni és elfogadni. A könyvnek komoly erényei  vannak: szerző a Kádár-korszak lényegét például remekül ragadja meg, az Idill című fejezet a kötet legerősebb része. Ugyanakkor például a Horthy-hadseregről  kínosan elfogult és egyoldalú képet fest. A szöveg ott erős, ahol a szerző kiesik a GYP szerepből, és mer személyes lenni, ott és akkor felszínes és hamis, amikor visszacsúszik a "megmondóember" szerepkörébe. Összességében csillogóan okos meglátások és megállapítások, nyilvánvaló csúsztatások, felesleges intimpistáskodások, pökhendien sznob kitételek és gyenge lábakon álló, tényalapon erősen vitatható megállapítások váltakoznak a könyvben, ami ezzel együtt sokszor meggondolkodtatott.

Olvasónapló 30.

Újabb ámulat.

Olvasónapló 29.

Intellektuális bátorsággal megírt kiváló könyv, a mai nyugati társadalmakat feszítő alapkérdésekről.

Olvasónapló 28.

Kicsit utánérzés, kicsit unalmas. :-( Ahogy Hamvas mondja: nem mű, csak mutatvány.