2010. január 15., péntek

Egy Kosztolányi vers, 50. születésnapomra

(...)
Még alig tíz éve,
s szemem kutat az elborult határon,
megoldódott a kedves-régi kéve,
a nagydiák már eltünt, mind a három.
Az első az, aki e verset írja,
a második, az Isten tudja hol van,
s a harmadiknak púpos már a sírja,
fejfája elvész a sötét falombban.
Jaj, mit tudtuk, három diák, az este,
hogy térden állva nézni kell a szépet,
csak én látom a múlt falára festve,
mi nem láttuk még akkor ezt a képet.
Türelmetlen vér nyargalt ereinkben,
szerettünk volna mindig menni, menni,
mit is sejtettük, hogy ez itt a minden,
és ami aztán jött, a semmi, semmi.
Ha pitypang kelyhét fújtuk, semmiség volt,
unottan vártuk az időt, mely eljő,
hiába lángolt kelletőn az égbolt,
csak ő kellett, a koldusi jövendő,
mert azt hittük, az élet, mint a tenger,
bejárhatatlan, nem lesz soha vége,
előre néztünk nyugtalan szemekkel,
mig lábunknál hevert a csönd, a béke.
(...)

2010. január 10., vasárnap

Egy vers

Weöres Sándor: Öregek

- Kodály Zoltán mesternek -

Oly árvák ők mind, az öregek.
Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé -
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban -
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóízűen -
nyújtott tenyérrel a templom előtt
úgy állanak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.
És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
"Jó napot, bácsi."
A nyári Nap,
a téli hó, őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
"Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téed megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni..."
Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.
És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.
És rabok ők már,
egykedvű, álmos leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata -
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:
"No gyere, tedd le."

2010. január 8., péntek

BBS 50. Műcsarnok

Kiállításnak csak erős túlzással nevezhető esemény, ahol rengeteg időt el lehet tölteni filmes időutazással. Marietta meg idegesítőbb, mint valaha...

2010. január 5., kedd

Háború a nemzet ellen I-IV.

Egy film, amit minden iskolában vetíteni kéne. Egy film, amit az Exit és a Pesti Est is "kifelejt" a heti moziműsorból. Egy film arról, hogyan lopták szét ezt az országot az elmúlt 30 évben, hogyan árusították ki csibészek és hazaárulók. Egy film arról, hol és hogyan tűntek el azok a milliárdok, amiket a megszorítások révén most a magyar néptől akarnak elvenni. Egy film arról, hogyan kótyavetyélik el fillérekért a nemzeti vagyont, a termőföldet, az erdőket, az ásványkincseket, a nemzeti vállalatokat. Egy film arról, hogyan "értékesítették" Ózdot, Diósgyőrt, vagy a MALÉV-et, miként tették tönkre Tatabányát, Bábolnát, a növényolaj ipart és a magyar mezőgazdaságot. Egy film, amitől minden magyar embernek keserű lesz a szája íze.

2010. január 4., hétfő

Egy idézet

We shall not cease from exploration...And the end of all our exploring will be to arrive where we started...And know the place for the first time. ~
T.S. Eliot

Avatar

A minden konfliktust helikopterrel és gépfegyverrel "megoldó", a nyersanyagok és a matézis bűvöletében vergődő, a Földet tönkretevő ostoba Amerika rossz lelkiismerete büfög fel Cameron látványos filmjében, ami 3D-ben valóban székhez szögez. Mítoszokkal, beavatással, archaikus világszemlélettel a mai ember jórészt már csak ilyen kilúgozott, látványelemmé és egzotikummá silányított változatban találkozik.

Koma Társulat Fédra Fitness


Ötletes helyszínen élvezetes produkció, aktualizált mítosz, elsőrangú Tasnádi szöveg, színvonalas színészi játék, jó csapatmunka. Bravó!

2010. január 1., péntek

Boldog Új Évet, 2010-re



Kányádi Sándor Csendes pohárköszöntő

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki,amennyire tud,
legyen boldog.

Érje el,ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből
ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország
Emberségbe',hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy,
mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk...
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. -
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe'.

2009. december 30., szerda

A mai Evangélium Lk 2,40

A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne. Lk 2,40

2009. december 28., hétfő

Egy Wass Albert gondolat

Gondolj mindig arra: mit tenne egy majom, ha ruhába öltöztetnéd, bevezetnéd a civilizáció kényelmeibe, megismertetnéd vele a társadalmi élet játékszabályait, tisztségekkel, hivatalokkal, jogokkal és kötelességekkel látnád el és végül kezébe tennéd a sorsodat? Ne várj többet az emberektől sem.

2009. december 23., szerda

Áldott Karácsonyt!


HVG Online, Anonim

...amikor "értékközvetítő" csatornákon keresztül egy társadalomban folyamatosan azt sulykolják, hogy minden érték fokmérője a pénz, mindent a “gazdaságosság” állandó növelésének igénye, a “profitmaximalizálás” legitimál, valódi vízióval rendelkező államférfiak helyett olyan “politikusai” vannak, akik szerint az országot egy vállalat analógiájára lehet működtetni, a korábbi társadalmi biztonságot jelentő közszolgáltatások folyamatosan leépíthetőek és kiprivatizálhatóak, szétesnek a “nem rentábilis” szociális védőháló szemei, a kezeletlen társadalmi problémákra válasz csak artikulálatlan jobboldali ideológiai köntösben jelenik meg … ott nem csoda, hogy maga a társadalom lesz beteg....

2009. december 19., szombat

Néhány Hamvas mondat

Az emberiségnek pedig minden időben van része, amely ezeket a törvényeket magára kötelezőnek nem ismeri el. Ezt nevezi a hindu hagyomány csandalának, kaszton kívülinek. Csak az ösztön szavára hallgat, az illemmel nem törődik, a tisztasággal, az erkölcsi érintetlenséggel szintén nem, a szokásokat, az udvariasságot nem tiszteli. Elragadtatja magát, indulatos, alacsony vágyak rabságában él, s ezért még csak szégyent sem érez, testi vágyait kiéli, sőt még kérkedik is azzal, hogy gátlásai nincsenek, szennyes szavakat, durva és bárdolatlan hangot használ. Ezt az embert nem az értékek rendje ítéli arra, hogy a szakrális közösségnek tagja ne lehessen. Ez az ember maga helyezi magát törvényen kívül. Nem azért tisztátalan, mert ezt valamely törvénykönyv önkényesen így állapította meg, hanem azért, mert ez az ember a tisztátalanságban van otthon, oda való, ez a világhelye és ott érzi magát jól. Csak egyszer születik, az anyagban, s ezzel tökéletesen meg is van elégedve, és a magasabb rendbe való fölemelkedés vágya benne fel sem ébred. A szellem magasrendűségéről sejtelme sincs, és ha róla hall, hitetlenül áll, vagy gúnyolódik. Életének magas célja a bő táplálkozás és a hosszú alvás, mint a kutyának. Ezért volt az őskorban jelképe a tisztátalan és szégyentelen állat: a kutya.A beavatás lényege végül is semmi más, mint az a belátás, hogy a magasabb rendű élet alapja: az önmegtagadás. Ez a tapasz, az önmegtagadás avatja az emberi életet szakrálissá. S ez az, amit a csandala nem ért és nem akar érteni, amit nem hisz és nem tud elhinni. A csandala az ösztönöket szabadon ki akarja élni. Ezért válik tisztátalanná. A hierarchikus közösség szava ezért: a törvény; a csandala szava ezért: a korlátlan kiélés.Ennek a tömegnek jelenléte a közösség számára állandó veszély, és a közösséget csak a szakrális rend gondos fenntartása őrzi meg, hogy a sötét tisztátalanság lent maradjon, lenyomva, fékentartva, mert ha a tisztátalanság feltör, iszapjában az egész közösség elmerül és megfullad. A tisztátalanságot az egyes embernek önmagában és a közösségnek a társadalmi rendben szigorúan féken kell tartania, mert jaj annak, amelyben a tisztátalan szóhoz jut, és százszor jaj annak a közösségnek, amelyben a tisztátalan, aki nem ismeri a szellemet, a függőséget, aki nem látja az értékrendet, vezetővé válik.

(Scientia Sacra)

2009. december 7., hétfő

Véletlennapló 69.

Andrejev darabjában rövid részlet hangzik el Goethe A villikirály című verséből, amit pár nappal korábban olvastam.

Johann Wolfgang Goethe
A Villikirály

Ki nyargal a szélben, az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.-

Fiam, miért bújsz az ölembe, ki bánt?-
Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.-
A köd gomolyog, csak a köd fiam!

"Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen én
velem,mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad."

Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a villikirály?-
Fiam, csak csitt, nem mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.

"Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben a táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak."-

Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,
a villi-királykisasszonyok!
- Látom, fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek."

Szeretlek, a szépséged ingerel;
eljössz, vagy erővel viszlek el."-
Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt el a villikirály!

Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.

/Vas István fordítása/

Andrejev: Kutyakeringő Gothár Kamra

Főleg az első rész volt drámai pillanatokban, erős szituációkban, színvonalas alakításokban bővelkedő. A második felvonás alatt csökken a színpadi intenzitás, szerintem főleg a részeges-kurvás jelenet van szükségtelenül elnyújtva, túljátszva. A drámai alapanyag időnkénti bizonytalansága ellenére összességében így is kiemelkedő előadás. http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_docman&Itemid=14