Andrejev darabjában rövid részlet hangzik el Goethe A villikirály című verséből, amit pár nappal korábban olvastam.
Johann Wolfgang Goethe
A Villikirály
Ki nyargal a szélben, az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.-
Fiam, miért bújsz az ölembe, ki bánt?-
Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.-
A köd gomolyog, csak a köd fiam!
"Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen én
velem,mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad."
Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a villikirály?-
Fiam, csak csitt, nem mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.
"Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben a táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak."-
Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,
a villi-királykisasszonyok!
- Látom, fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek."
Szeretlek, a szépséged ingerel;
eljössz, vagy erővel viszlek el."-
Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt el a villikirály!
Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.
/Vas István fordítása/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése