Mesés férfiak szárnyakkal r.: Vidnyánszky A. Nemzeti Színház

Egy izgalmas, kicsit egyenetlen, de nagyon szép és költői előadás.

2004. december 5. A nemzetárulás napja

Köztünk éltek, de nem velünk

Kilenc éve kell elviselni december 5-e traumáját. Kilenc éve le kellett nyelnünk a keserű pirulát: a magyar társadalom felének önzése és lelki üressége minden képzeletet felülmúlt.

Kilenc éve próbáljuk megmagyarázni magunknak, hogyan volt képes néhány politikus alantas céljaira felhasználni a kádárizmusban rekedt rétegek rejtett vagy nem is annyira rejtett idegenkedését saját nemzetükkel szemben.

Időnként vitázgatunk még róla, mentegetjük Átlag Bélát, aki semmit nem ért Erdélyből, Felvidékből, Trianonból, aki napi keserűségét, megélhetési gondjait, életének szellemi céltalanságát boldogan irányíthatta, legalább egy napon, 2004. december 5-én, valakik ellen.

Akkor az az ellen a határon túli magyarság volt. Az, amelyik ugye ingyenélő, kapja a magyar adófizetők milliárdjait, sőt, még a munkát is elveszi a magyar melóstól. Az a határon túli, aki amúgy egy büdös román, szlovák vagy szerb, csak valamiért jól megtanult magyarul.

Neki ez a világ. Tudjuk, miből fakad, tudjuk honnan táplálkozik még mindig, s tudjuk, kik szítják fel bennük újra meg újra ezt az acsargó gyűlöletet. Ez az önző, évtizedek óta az állam csecsén csüngő parazitalény torz világa, aki szomszédja legkisebb sikerére, boldogulására is irigy gyűlölettel tekint, aki minden fillért sajnál másoktól, mert azt hiszi, azt tőle veszik el. Ő az, akit bármikor, bárhol a testvére ellen lehet fordítani.

Ezt mind tudjuk. Számtalanszor írtunk róla, szerény eszközeinkkel próbáltunk változtatni rajta. Kevesebbet beszéltünk róla, de december 5. nemjei mellett milliónyi néma is volt. Az ő szavazatuk a távolmaradás volt, egy könnyed, de végzetes vállrándítás.

Ez talán még a nemnél is szomorúbb. Mert aki nemet mondott, legalább gyűlöl, ha mást nem, hát saját fajtáját. A távol maradó üres tekintetében még ez sincs. Kilenc éve próbáljuk megfejteni, mi zajlik az ő fejükben, de ha belépünk a világukba, hitelre vett lapos tévék, iPhone-ok, Való Világok vulgarizmusába, a közhelyekből összerakott életek felszínességébe, gyorsan ki is menekülünk onnan. Ez az „értékrend” és társadalmi réteg, amelyre nem tudunk hatni, s amely kőkemény elszánással tartja magát távol mindentől, ami egy kicsit is összetett gondolatiságot feltételez.

A magyar társadalom szomorú bizonyítványt állított ki magáról: elsősorban azt, hogy még saját magával szemben sem toleráns. A gyűlölet, az önzés, a nemtörődömség, az olcsó felszínesség országa vagyunk.

Vagytok ti, és vagyunk mi. Köztünk éltek, de nem velünk. Szörnyű sebet ejtettetek rajtunk és magatokon. Sokatok még büszke is rá, még többen nem is törődtök vele.

Ti, akik nem vagy nemmel szavaztatok, nap mint nap elvárjátok a szolidaritást, a társadalom gondoskodását, figyelmét, részvétét és segítségét. Eközben épp ti szakítottatok mindennel, amit e pár szó jelent.

Sajnos sokan vagytok. Mi pedig kevesen.

Bazsó Bálint

http://jobbegyenes.blog.hu/2013/12/05/koztunk_eltek_de_nem_velunk#more5676950

Korrupció r.: Gulyás, Krétakör, MAFILM

Kifejezetten kínos este volt, és nem a téma miatt. Vázlatszerű közéleti publicisztikának tűnő, lapos zenei betétekkel büntető előadásban közepes színészek mentették a menthetetlent. :-(((

Csehov: Három nővér r: Vidnyánszky Beregszász - Nemzeti Színház

Koncepció érezhetően volt, de Csehov darabja számomra valahogy eltűnt mögötte.

Feydau: Bolha a fülbe r.: Mohácsi - Radnóti Színház

Színvonalas mohácsizmus.

Marosvásárhely

Ganymed goes Europe - Szépművészeti Múzeum

Érdekes kísérlet, kicsit túlzsúfolt záróalkalom.

Magyar filmkurzus 110. Bodzsár: Isteni műszak

Kicsit magasan volt a mérce, nem is ugrotta át. Döcögős forgatókönyv mentén egy soványka, nagyjátékfilmre szűken elegendő történetben jó színészek küzdenek a nézhető filmért, ami sokszor burleszk-epizódokra esik szét.

Mrozek: Tangó r.: Bagossy - Örkény Színház

Élvezetes, okos, jól megrendezett és gondolatgazdag előadás, hosszú hetekre adott gondolkodni valót.

KLIM: Anna Karenina - Bárka r.: Vlad Troickij

Koncepciózus, szépen végiggondolt előadás, gyönyörű pillanatokkal.

Külföldi filmkurzus 106. Tarkovszkij: Tükör (1974)

Komoly szellemi erőfeszítést igénylő, Tarkovszkíj szinte minden motívumát felvonultató film, gyönyörű képekkel, váltakozó idősíkokkal.

Magyar filmkurzus 109. Várkonyi: Keserű igazság (1956)

Meglepően bátor, jól megcsinált film 1956 nyaráról, elsőrangú színészekkel.

Bulgakov: A Mester és Margarita - Radu Stanca Nemzeti Színház, r: Balázs Z

Sajnálatosan félresikerültnek érzem ezt a produkciót. Kínosan statikus, lassú és hosszú volt, Bulgakov szövegét gyengítették az át- és beleírások, és rám zavaróan hatottak az alkalmazott vetítések is. Színházban színházat szeretnék látni, nem filmet.

Magyar filmkurzus 108. Zsigmond: Boszorkánykör (2009)

Játékfilmként nehezen értékelhető, inkább útifilmként élvezetes alkotás.

Tadeusz Słobodzianek: A mi osztályunk r.: Máté Gábor - Kamra

Mélyre ütő, sokáig rezonáló előadás, a kelet-európai történelem borzalmáról, abszurditásáról, feloldhatatlan elletmondásairól.

Parapark, Vajdahunyad utca

Remekül éreztük magunkat, színvonalas feladvány gondolkodó, együtt cselekedni tudó vagy tanuló kis csapatoknak. Elsőrangú közös élmény, megyünk máskor is.

Magyar filmkurzus 107. Fejes: Cserepes Margit házassága (1974)

Kicsit  Pirandellós görög sorstragédia, proletár környezetben, abból a korból, amikor még igazi színészek játszottak magyar tévéfilmekben.

Szörényi - Bródy: Kőműves Kelemen r.: Alföldi - RAM Colosseum

Erősen hakni és lehúzásszagú, pocsék színvonalú, szinte nézhetetlen előadás. Súlyos tévedés volt.

Külföldi filmkurzus 106. Ivory: Napok romjai (1993)

Csodaszép alkotás, Ivory általam látott legjobb filmje. Stílusos, mély, megható és elgondolkodtató emberi dilemmák, határhelyzetek, választások kisebb katalógusa a film, amit az elsőrangú színészi játék is felejthetetlenné tesz.

Külföldi filmkurzus 105. Attenborough: Árnyékország (1993)

Mívesen szép film az angol filmiskola legjobb hagyományaival. Értelem és érzelem, stílus és színészi játék finom egyensúlya. Kötelező.